Óvónőink és segítőik

Torockay Ildikó

Ildikó egy évvel az alapítást követően csatlakozott a Rózsátnevető Waldorf Óvodához. Állami oktatásban és a Waldorf-képzésben is diplomát szerzett, elvégezte a közoktatás-vezető szakirányú képzést. Sokéves tapasztalattal bíró elméleti és gyakorlati szakember, két majdnem felnőtt gyermek édesanyja. Évek óta óvodánk vezető óvónője.

,,1964-ben születtem Budapesten.
A pedagógiai pálya mindig is vonzott, de az elhatározás, hogy óvónő legyek, akkor érlelődött meg bennem, mikor a saját gyermekeim nevelése során tapasztalatokat szereztem. Nagyobbik gyermekemnek kerestünk akkoriban óvodát, és hosszas keresgélés után, no meg Vekerdy Tamás cikkeinek köszönhetően találtunk rá az akkori Bólyai utcai Waldorf Óvodára, ahová kislányunkat fel is vették. Így történt, hogy a Waldorf-pedagógiával mint szülő találkoztam először. Megtapasztaltam, hogy Waldorf-közösséget alkotni, a közösségben részt venni sok szépséggel, örömmel, egyben kihívásokkal, s olykor nehézségekkel együtt járó folyamat. A gyermekeim révén éltem meg e pedagógia áldásos hatásait, s határoztam el, hogy Waldorf-óvónő szeretnék lenni. Elkezdtem  a solymári Waldorf-óvónőképzést, majd elvégeztem a Főiskolát is. A Waldorf-képzésen életre szóló élményeket szereztem, s annak felismerését, hogy a nevelés az önnevelés által lehet hiteles és gyümölcsöző.
1999 óta vagyok óvónő a Rózsátnevető Waldorf Óvodában, s bízom benne, az eltelt évek során magam is együtt változom, fejlődöm az óvodával.
Napjaink rohamosan változó világában kis közösségünk kiemelt feladatának azt tartom, hogy a kor kihívásaira a Waldorf-pedagógiát, az általa közvetített értékrendet képviselve megfelelő válaszokat, megoldásokat találjunk.”

Gács Henrietta

“Pécsett születtem 1992-ben. Mindig is foglalkoztatott a gyermekekkel folytatott munka gondolata, de a gimnázium után kisebb vargabetű következett, tájrendező- és kertépítő mérnöknek tanultam. Miután az alapképzést elvégeztem, fél évet Dániában töltöttem, ahol volt alkalmam belekóstolni abba a tevékenységbe, melyet a későbbiekben folytatni
szerettem volna. Zenés-játékos alkalmakat tartottam kint élő magyar gyermekek számára.
Mikor hazajöttem, elvégeztem az óvodapedagógia szakot az ELTE-n. Már az egyetem legelején megfogalmazódott bennem, hogy kizárólag olyan helyen tudom magam elképzelni pedagógusként, ahol a gyermekekre és azok személyiségére igazi kincsként tekintenek, ahol a lehető legjobban megvalósulhat az egyéni bánásmód, odafigyelés. Az egyetemi éveim alatt
rátaláltam a Rózsátnevető Waldorf Óvodára, ahol a hároméves képzés alatt hetente egy napot töltöttem, így belekóstolhattam a Waldorf-pedagógiába. Már ez alatt az idő alatt is nagyon megszerettem ezt a közösséget, így rendkívül nagy örömömre szolgált, hogy a diplomám megszerzését követően a Rózsátnevető Oviban tudtam elhelyezkedni. 2018 tavaszán elkezdtem a Waldorf-óvónőképzést is, melynek segítségével tovább szélesíthetem a szakmai látókörömet.”

Fellegi Zsuzsa

“1975-ben születtem Budapesten. A pedagógus pályára több éles szakmai kanyar után érkeztem el 33 éves koromban.
Akkorra olyan égető szükségét éreztem annak, hogy olyasmit csináljak, amiért érdemes felkelni minden reggel, hogy dacolva a környezetem meg nem értésével, ráléptem az óvónéniség felé vezető útra.
Először az állami képzést végeztem el Kolozsváron a Babeş-Bolyai Egyetem Elemi oktatás pedagógiája szakán, amit itthon 2 diplomának ismertek el, 2013-ban (óvó- és tanítónéni is lettem).
2018 januárjában pedig a Waldorf Óvóképzés diplomáját is átvehettem már.
A véletlen úgy hozta, hogy már az egyetem utolsó évében, 2012-től, egy Waldorf óvodában dolgozhattam, Szentendrén. 6 gyakorló évemet töltöttem ott, miközben rengeteg tapasztalatot szereztem magamról, a gyerekekről, a közösségről. Rá kellett jönnöm, hogy Waldorf óvoda annyi féle van, ahány Waldorf óvónéni van a Föld kerekén és hogy eljött az ideje, hogy a magam útját kezdjem járni. Mikor ezt ki tudtam mondani, akkor találtam rá a Rózsátnevető Óvodára és boldogan álltam be az éppen újjá formálódó óvónői csapatba.”

Keresztes László

Euritmista, hetente egyszer jön óvodánkba, hogy a gyerekeket mondókákkal, versekkel kísért mozgás formájában bevezesse a „látható beszéd” művészetébe.