Ünnepeink

Rudolf Steiner szerint az ünnepek az év és az élet forduló- és csomópontjai, amelyek a világmindenség szellemiségével kapcsolhatják össze az embert.

A Waldorf-óvodában ünneptől ünnepig ezekkel a ritmusokkal összhangban próbál élni óvónő és gyerek. Az ünnepek megformálása bizonyos tradíciókra támaszkodva (ősi, népi hagyományok, keresztény szokások) a gyerekek számára érzékekkel felfogható, átélhető formában történik. Az ünnepi évkör az természetben zajló változásokra, illetve a keresztény ünnepkör ünnepeire épül.  Az óvodában a tér, játékok, az ételek, az énekek és azok hangneme, a mesék mind azt szolgálják, hogy a gyermekek képekben meg tudják ragadni és hangulatilag át tudják élni az évkör adott időszakához kapcsolódó minőségeket. Számukra még nem szükséges, sőt kifejezetten nem ajánlott intellektuális síkon megragadni a körülöttük zajló természeti-szellemi folyamatokat, helyette az öntudatlan-élményszerű átélés segíti őket a kapcsolódásban az évköri ritmushoz.

A csoportszobában az évszakasztal változásai is tükrözik az adott évszak hangulatát, az évkörön belüli ünnep jellegzetességét. Ez megjelenik a képkiválasztásban, a szimbólumokban (egy-egy képzőművészeti alkotás reprodukciója képeslapnyi nagyságban), a virág- vagy termésdíszekben, a használt anyagok, terítők színeiben. Havonta egy vagy két ünnep tartalmával találkoznak a gyerekek.

Óvódánkban az évkör az alábbi ritmus szerint zajlik:

Ünnepi időszakok:

– A gyerekek születésnapja
– Aratás, betakarítás, hálaadás
– Szent Mihály időszaka
– Szent Márton időszaka
– Advent – Szent Miklós
– Vízkereszt – Három Király időszaka
– Farsang
– A tavasz kezdőnapja
– Húsvét
– Mennybemenetel
– Pünkösd
– Szent János

Aratás, betakarítás, hálaadás, terményünnep

Az óvódai év a betakarítás időszakával indul: az óvódában csépelt gabonát, a föld ajándékát a gyerekek kis zsákokban hazaviszik, amit Húsvétkor hoznak vissza és ültetnek el. Otthon a közös termény-gyűjtögetés, lekvárfőzés révén kapcsolódhatunk a gyerekekkel közösen ehhez az időszakhoz, igényünk szerint.

A betakarítás időszakát a terményünnep koronázza meg, amelyre a gyermekek kis kosarakkal érkeznek, melyben a föld terméseiből (idénygyümölcsök, csipkebogyó, mogyoró, kiskerti zöldségek) hoznak. Ezekből a terményekből lakmároznak az ünnepségen, és az azt követő napokban, hetekben az óvódában.

Szent Mihály-időszak

Ezt követően Mihály-naptól (09.29) kezdődik a Mihály-időszak, amely október végéig tart, és amelynek során Michael/Szent Mihály minőségeihez tudunk lélekben kapcsolódni.

Az ünnepet közös sárkányröptetéssel ünnepeljük – a szél által felkapott sárkány zsinegének megtartása a belső sárkány féken tartását jeleníti meg szimbolikusan, segít felébreszteni a belső megtartó erőt.

A Mihály-időszakban kerül az évszakasztalra a mérleg, egyik serpenyőjében egy nagy fekete kővel. A másik serpenyőbe kerülnek azok a kövek, amiket a gyerekek gyűjtenek, ellensúlyként. Izgalmas pillanat, amikor a mérleg karja átbillen, azaz a sok apró törekvés összeadódva ellensúlyozni képes, „legyőzi a sárkányt”.

A Mihály-időszakot október végén az óvódában ünnepélyes bátorságpróba zárja, amely a félelmek legyőzéséről szól a négy elem segítségével – a gyermekek nagy izgalommal készülnek rá, ünnepélyes pillanatokként élik meg. A bátorságpróba eseménysorozata a mesékhez hasonlóan szimbólumokkal telített (a föld, a csillagok ereje, a bölcsesség almája), ami a gyermekek képzeletét táplálj, és hat a lelkükre. Az ünnepség végén közösen fogyasztják el az ünnepi asztal körül a levest, és a kard- és sárkányformájú Mihály-kalácsot.

Szent Márton-időszak, lámpásünnepség

Szent Márton időszaka az önzetlen adásról szól. Az óvodában a gyerekek két hétig játsszák az énekkel kísért Márton-játékot, változó szereposztással: Szent Márton a császári hadsereg magas rangú katonájaként fél köpenyét egy koldusnak adja (a másik fele a császárt illeti), és álmában egy fényalak megköszöni, amit érte tett.

A Waldorf-szemlélet alapján a természeti világ rendjébe érzék feletti lények (ún. elementálok) is tartoznak, akiknek munkája  hozzájárul a természetben folyamatosan zajló változásokhoz (segítenek a magasabb lények felől jövő erőket lejuttatni a Földre). Szabad szemmel nem láthatóak, de megtestesülnek a természeti elemekben (eső, szél, hó). A régi korok emberei tisztelték a természeti folyamatok mögött meghúzódó entitásokat, rítusaikban, illetve meséikben megjelennek a 4 elemhez tartózó entitások (tűzmanók, levegőben repülő tündérek, vízi sellők, föld mélyén lakó manók és koboldok).

Ősszel elkezdődik egyfajta visszahúzódás, befelé fordulás, elcsendesedés. A külső dolgokról egyre inkább befelé irányul a figyelem, ahogy a természet is húzódik vissza „alvó” állapotba. A külső természetben ősszel a természeti erők behúzódnak, a földben válnak aktívvá – ez a földelementálok időszaka, akik az óvodai élet során versekben, dalokban, körjátékokban, filcmanók alakjában jelennek meg.

A Márton-időszak végén közös kirándulást teszünk alkonyat után az erdőben, ahol a gyerekek saját készítésű lámpásaikkal visznek fényt a manóknak. Bevilágítva a fák gyökerei közé, keressük a nyomukat. A tábortűznél ismét eljátsszuk a Márton-játékot, majd megkeressük a felébredt (filc)manókat. Az ünnepséget közös rétesevés zárja – a réteslap Márton köpenyét szimbolizálja, a rétes megfelezése utal Márton tettére. A sötétben világító lámpás és a tűz a belső fényt és hőt, a szeretet erejét jeleníti meg – ezt felizzítva tudunk tud kedvességet adni, vigasztalni ott, ahol szükség van rá, elvinni a természetbe.

Advent, Szent Miklós, Karácsony

A karácsony előtti adventi hetekben a szülőkkel közös rövid reggeli énekléssel helyezkedünk bele az adventi időszak hangulatába, a csendes, áhítatos karácsonyi várakozásba.

A gyerekek ebben az időszakban készítik ez kis cseréptálakban saját betlehemi kertjüket. A hetek során mindenki maga gyűjtögeti, hozza be saját kincseit. Először kavicsokat, köveket, csigaházat, kagylóhéjakat (ásványvilág), tobozokat. Később kerül bele moha (növényvilág), a betlehemi gyurmafigurák (állatvilág, emberek), karácsonyi gyapjúangyalka, illetve az olvasztott viasszal megerősített fakéreg.

A naptári évet a téli szünet előtt az Adventi Kert ünnepével zárjuk. Ez a karácsonyváró ünnepség egy feldíszített tornateremben kerül megrendezésre, sötétedés után. A teremben csak 1-2 irányt adó mécses ég, illetve a fenyőág-spirál közepén egy nagy gyertya.  A gyerekek egyenként mennek végig egy fenyőágakból kirakott spirálon. A kezükben tartott, almába szúrt gyertyát a spirál közepén levő nagy gyertyánál gyújtják meg, és valahol elhelyezik a spirál mentén egy csillagon. A teremben minden gyertya meggyújtásával egyre világosabb lesz. Mire mindenki meggyújtja a gyertyáját, a terem egészen világossá válik, ami szimbolizálja, hogyan járul hozzá mindenki a fény születéséhez. A spirálon való végighaladás a földi világba való megérkezést szimbolizálja, ahogy karácsonykor megszületett a fény, a világ világossága.

 Vízkereszt, Három Királyok, Farsang

Az új naptári év a vízkereszttel indul, a napkeleti bölcsek megérkeznek ajándékaikkal a betlehemi jászolhoz.

Vízkereszt napja a farsangi időszak kezdetét is jelenti. Az óvódában a farsangi ünnepség tulajdonképpen egy “tematikus jelmezbál” – a gyerekek egy előre kiválasztott és többször felelevenített mese figuráinak öltöznek be. Maguk döntik el, melyik ragadja meg leginkább őket a karakterek közül, illetve az általuk megálmodott szerepet aztán az óvónők beillesztik az ünnepségen eljátszott történetbe.

A tavasz kezdő napja, Húsvét

A Húsvét a halál és a feltámadás ünnepe. Az ősszel csépelt búza elültetése segít a gyerekeknek abban, hogy megélhessék ezt az újjászületést: a búzamag el kell enyésznie ahhoz, hogy abból csíra legyen. Mindenki locsolgatja a búzafüvét, és búzafű-kertecskévé varázsolja saját cserepét: méhviszszal díszitett gyertyával, gyapjúnyuszival, csigaházban lakó méhviasz-csigával, festett tojással. A tojásokat a gyerekek festik méhviasz-krétával, ami kitartást igényel: általában több napos munka eredményeként tűnik el a tojás eredeti színe, és fedi be a festék teljesen a héjat. A tojás, a nyúl és a locsolás mind az újjászületett természet termékenységének a szimbólumai.

Ebben az időszakban vetünk a gyerekekkel az udvaron a magaságyásokba, kezdjük el gondozni saját kis kertjeinket.

Mécsesúsztatás, Mennybemenetel, Pünkösd

A gyerekek kis hajókat készítenek az óvodában, melyeket egy szülőkkel közös vízparti kirándulás alkalmával bocsátanak útjukra, az “elegedés” minőségét megélve.

Pünkösdkor kis gyapjúmadárkákat készítünk a gyerekekkel, az évszakasztalon ezek a “lélekmadarak” szimbolizálják a  az ég felé törekvést, illetve a Szentszellemet.

Szent János-nap, Nyárünnep

Az óvodai évet a nyárünnepség zárja, melyen tarisznyával és apró ajándékkal búcsúzunk az iskolába menő gyerekektől. A szülők kézhez kapják az iskolamunkákat, és bábjátékkal búcsúznak szülőtársaiktól. Ezt követően az udvaron a homokozóban kincskeresés, és különféle játékok várják a gyerekeket.