Helyi pedagógiai program

A Rózsátnevető Waldorf Óvoda Helyi Óvodapedagógiai Programja (HOP) 

Az akkreditált Waldorf Óvodanevelési Program (WOP)  megvalósításának helyi sajátosságai


2014. január

Helyi
Pedagógiai Program (HOP)
Rózsátnevető Waldorf Óvoda
1114. Budapest, Badacsonyi u.
20–22.

Intézmény OM
– azonosítója: 034475

Készítette:

……………………………..

intézményvezető
aláírása

Legitimációs
eljárás
Az
érvényességet igazoló aláírások:

Nevelőtestület
elfogadta:

………………………………………

nevelőtestület
nevében névaláírás

Véleménynyilvánítók:

…………………………………………..
Szülői Fórum nevében névaláírás

……………………………………………………

Óvodaszék
nevében névaláírás

/2014.
(….) határozatszámon jóváhagyta:

…………………………………………………….

intézményvezető

Ph.

Fenntató
jóváhagyta:

…………………………………………………

fenntartó,
működtető nevében névaláírás, Ph.,
dátum……………………….

Hatályos: a
kihirdetés napjától.

A
dokumentum jellege: nyilvános

Megtalálható:
www. rozsatneveto.hu

Verziószám:

X/12 eredeti
példány

Iktatószám:


Tartalomjegyzék

  1. Intézményünk bemutatása, helyzetkép…………………………………………….1

  2. Gyermekkép, óvodakép……………………………………………………………2

  3. A HOP megvalósulásának személyi és tárgyi
    feltételei………………………………4

  4. Óvodánk nevelési feladatai………………………………………………………….6

  1. Az egészséges életmód kialakítása……………………………………………6

  2. Érzelmi nevelés és szocializáció……………………………………………….11

  3. Anyanyelvi és értelmi nevelés ……………………………………………….14

    1. Mese –
      vers…………………………………………………………..……16

    2. Bábozás…………………………………………………………….……..17

    3. Vers…………………………………………………………………..……18

    4. Éne, zene………………………………………………………….……….20

    5. Szép mozgás – a ritmikus játékban
      és az euritmiában……………………21

    6. Az euritmia…………………………………………………………………22

    7. Szabad játék, a tevékenységben
      megvalósuló tanulás és munka…………23

    8. A tevékenységben megvalósuló
      tanulás – munka………………………..25

  1. Különböző tevékenységi formák,
    művészeti tevékenységek és színterük………..27

  1. Rajzolás……………………………………………………………………….27

  2. Gyapjúkészítés………………………………………………………………..29

  3. Gyurmázás,plasztikus formázás…………………………….……………….29

  4. Sütés, mint formálási tevékenység………………………………………..….30

  5. Festés…………………………………………………………………………31

  1. A
    fejlődés jellemzői az óvodás kor végén…………………………………..……..32

  1. Fizikai,
    testi változások……………………………………………………….32

  2. A
    szociális, érzelmi életben tapasztalható változások………………………..33

  3. Az
    érettség jelei az alkotó tevékenységekben…………………………………33

  4. Az
    érzelmi élet is sokkal összetettebbé válik………………………………….34

  5. Változások
    a szociális élet terén………………………………………………34

  6. Az
    önállóság fejlődése a személyes higiéné,az étkezés és az
    öltözködés….…35

  7. A
    gondolkodásban is új tartalmak jelennek meg……………………………35

  1. Ellenőrzési, értékelési
    alapelvek…………………………………………………..36

  1. Gyermekmegfigyelés…………………………………………………………36

  2. A konferencia…………………………………………………………………37

  1. Az óvodai élet megszervezése, ritmus
    a mindennapokban………………………37

  1. A nap
    ritmusa………………………………………………………………..38

  2. Napirendünk…………………………………………………………………38

  3. A délutánosság
    kérdése………………………………………………………39

  4. A hét
    ritmusa…………………………………………………………………40

  5. Heti
    rendünk………………………………………………………………….40

  6. Az ünnepek ritmusa………………………………………………………….41

  7. Ünnepeink……………………………………………………………………43

  8. Nyitva tartás, szünetek……………………………………………………….43

  1. Óvodánk
    kapcsolat rendszere ………………………………………..……….…44

  1. Belső
    kapcsolatok…………………………………………………………….44

  2. Külső
    kapcsolatok……………………………………………………………45

  1. Inkluzív
    pedagógia………………………………………………………….…….46

  2. Differenciálás……………………………………………………………………..47

  3. Sajátos nevelési igényű gyerekek
    gondozása …………………………………….49

  4. Esélyegyenlőség……………………………………………………………………49

  5. Gyermekvédelem…………………………………………………………..…….50

  6. Szociális
    hátrányok enyhítését segítő tevékenység………………………..……..51

  7. Érvényességi
    rendelkezések……………………………………..………………..52

  1. Intézményünk
    bemutatása, helyzetkép

A
budapesti
Rózsátnevető
Waldorf Óvoda helyi óvodai nevelési programja (HOP)

az akkreditált
Waldorf
Óvodapedagógiai Program
(WOP)
adaptációja
Annak
szellemiségét, irányelveit, céljait teljes mértékben sajátjának
tekinti, és a gyakorlatban a lehető legteljesebb mértékben
alkalmazni kívánja.

A
Waldorf-óvoda a gyerek ismeretéből – életkoronként változó
testi, lelki és szellemi szükségleteinek felismeréséből –
kiindulva biztosítja a kisgyermek számára az egészséges
fejlődést, az egészséges életmódot.

A
Waldorf-pedagógia
filozófiai
háttere
a
Rudolf
Steiner
által
a XX. század elején kidolgozott emberismeret, az úgynevezett
antropozófia
(antroposz-szófia
/görögül/= az emberre vonatkozó bölcsesség). Az antropozófia
hatással volt a gyógypedagógiára, a művészetekre és más
életterületekre is. Alapvető megállapításait a több évtizedes
sikeres alkalmazása igazolja. Ma már több ezer Waldorf-óvodai
csoport működik világszerte, melyek helyi, regionális, országos
és nemzetközi szinten is rendszeresen együttműködnek. Hozzájuk
hasonlóan célunk, hogy a Waldorf-óvoda ideáját minél
életszerűbben, elmélyültebben tudjuk megvalósítani mindenkori
helyi adottságaink, körülményeink között: „itt és most”.

Óvodánkat
szülői kezdeményezés hívta életre a Waldorf-pedagógiai elvek
megvalósítására 1997-ben, Budapest XI. kerületében. 2005
szeptembere óta a Badacsonyi út 20-22 szám alatti
óvoda-épületegyüttesben, egy 110 nm-es, helyi Önkormányzattól
bérelt létesítményben működünk. Óvodánk tényleges
megközelítése a Diószegi út 44. felől lehetséges.

Az
óvoda működésének alapja az óvodai csoport gyermekeinek
közössége. Óvodánkban maximum 22 gyermekből áll az óvodai
gyermekcsoport.
Jellemzően
a
csoport
kb. fele részét a kerületben lakó gyerekek alkotják, a többiek
a szomszéd kerületekből, illetve távolabbról járnak. Óvodánk
nyitott a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó családok
fogadására is.

Az
óvoda az önálló pedagógiai vezetés, a fenntartói tevékenység
valamint a gazdasági vezetés együttes tevékenységének
eredményeként tud működni és fennmaradni. A működéssel
kapcsolatos óvoda-önkormányzati szerepet az
Óvodaszék
látja el.

Az
óvoda alapítója és fenntartója
a
Dél-budai Waldorf Egyesület
.
Az Egyesületet a közgyűlés által választott Elnök képviseli.
Az egyesület, mint fenntartó biztosítja az óvoda létrejöttéhez
és biztonságos működéséhez szükséges alapvető gazdasági és
jogi feltételeket. A fenntartó egyesület tagjai a mindenkori
szülőkből állnak, akik gyermekük óvodánkban való jogviszonya
alatt önkéntesen lépnek az egyesületbe.

Az
óvónők munkáját segítik a szülők különböző
munkacsoportjai, rendszeres együttműködés folyik az óvoda
orvosával, az euritmistával, fejlesztő pedagógussal és más
szakemberekkel.

  1. Gyermekkép,
    óvodakép

Ha
a Waldorf-pedagógia a gyermekre tekint, nem csak azt látja, ami
kézzel fogható, hanem a gyermeket, mint a „jövő csíráját”,
egy eljövendő állapot hordozóját szemléli.

Az
embert, — az emberi lény legbensőbb magját — transzcendens
eredetű individualitásnak tekinti.

A
megtestesült és magát testiekben és lelkiekben kinyilvánítani
törekvő individualitásnak vannak az életkorral változó
megismerhető, regisztrálható törvényszerűségei. Mind testi,
mind lelki, mind szellemi értelemben leírhatóak és nyomon
követhetőek ezek a változások, amelyek meglehetős
határozottsággal különítik el az egyes életkori szakaszokat
egymástól. Más-más szükségletek és képességek lépnek fel az
egyes életkorokban, ezen túlmenően jellegzetes alkati,
temperamentumbeli sajátosságok is felismerhetőek.

Nevelésünk
célja

A
nevelés, majd az önnevelés célja és feladata: segítséget
nyújtani ahhoz, hogy a kisgyermek, mint individuum a fejlődési
útján egészségesen haladva, a lehetőségek széles körével úgy
kerüljön kapcsolatba, hogy képes legyen kiválasztani a
személyiségének megfelelőt.

Így
váljon testileg egészséges, lelkileg szabad és szellemileg
kreatív felnőtté. Képes legyen arra, hogy saját akaratát,
érzelmeit és gondolkodását önálló és felelős életvitelre
fordítsa, környezetét ne visszautasítsa, hanem emberségesebbé
tegye.

A
Waldorf-óvodapedagógia a gyermek teljes emberi méltóságát, a
felnőttel egyenrangú
szellemi
individualitásának szabadságát tiszteli. Segíteni kívánja a
gyermeket, hogy a benne működő természetes erőket szabadon tudja
fejleszteni: érzékelésben, utánzásban, játékban és egyéb
tevékenységben.

Nevelésünk
feladata

Az
óvoda
feladata,
hogy egészséges, a gyerek számára is jól érthető mintákat,
példákat nyújtson, áttekinthető, értelmes világként vegye
körül a gyermeket.
Az
óvoda kerülni kívánja az idő előtti, túl korai fejlesztést, a
rossz példák követését, s ez által a nem egészséges
testi-lelki diszpozíciók megtanulását.

Az
óvoda további feladata a természeti és az emberi világ, az ember
és ember közötti kapcsolatok ápolása, megerősítése, az emberi
munka és a mindennapi szükségletek

közötti
összefüggés megtapasztaltatása.

A
Waldorf-óvodapedagógus a gyermekre ítélet- és előítélet-mentes
figyelemmel igyekszik tekinteni. Nem engedi a szabadon feltörő
kritikát, sőt, a nehézségeket leküzdve, szeretetteljes
együttélést vállal a gyermekekkel.

A
kisgyermekkor tanulásának legfőbb formája az utánzás. A
Waldorf-óvoda
áttekinthetővé
teszi a mindennapi cselekvések világát a gyermek körül
,
a pedagógusok igyekeznek átélhető, utánozható mintául
szolgálni a gyerekeknek. A gyermek látja a felnőtt/pedagógus
tevékenységében, hogy mi miből lesz (kenyér a búzából, baba a
fadarabból stb.), így a későbbi életkorokban is otthonosan mozog
az őt körülvevő világban, s nem lép fel benne az
áthatolhatatlan elidegenítő érzés.

A
Waldorf-óvoda az életünket és világunkat átszövő
összefüggéseket megkísérli érzékelhetővé és tapasztalhatóvá
tenni a gyermek számára. Óvni szeretné a gyermekkort, hogy a
gyermek csak lassan ébredjen fel a kreatív erőket felszabadító,
képdús gyermeki álomvilágból.
Ennek
az a célja, hogy az „ébredés” után viszont valóban önállóan,
biztosan, erőteljesen, éberen tudjon élni a világban.

  1. A
    HOP megvalósulásának személyi és tárgyi feltételei

A
személyi feltételek

A
csoportvezető óvodapedagógus felsőfokú végzettséggel, valamint
a Waldorf-óvodák Nemzetközi Szövetsége által elismert elméleti
és gyakorlati képesítéssel rendelkezik. A csoport másik
óvodapedagógusa szintén felsőfokú óvodapedagógusi
végzettséggel rendelkezik, és Waldorf-óvodapedagógusi képesítést
is szerzett.

A
harmadik óvónő felsőfokú óvodapedagógusi végzettséggel
dolgozik az óvodánkban.

Munkánkat
az óvodában egy dajka, egy fejlesztő pedagógus és az euritmista
segíti.

A
csoport életéhez szükséges berendezések, felszerelések,
speciális anyagok beszerzéséről a rendelkezésre álló
költségvetési keretösszeg erejéig a csoportvezető
óvodapedagógus gondoskodik. Fokozatosan kialakítja a
Waldorf-pedagógia ajánlásainak megfelelő környezetet (kert,
udvar, konyha) és az igényelt étkezési rendet.

Az
óvodapedagógusok feladatai

  • A
    gyermekek alapvető szükségleteinek maximális biztosítása

  • Az
    óvoda környezetének esztétikus, biztonságos kialakítása

  • Az
    évi, havi, heti, napi ritmusok folyamatos kidolgozása, a
    szokásrendszer kiépítése

  • A
    csoport egészséges életmódjának kidolgozása és betartása

  • A
    különböző tevékenységek megtervezése, előkészítése,
    levezetése, majd utólagos áttekintése

  • Az
    óvodai csoport összeállítása pedagógiai szempontok szerint

  • A
    gyerekek egyéni fejlődésének megfigyelése és segítése

  • A
    gyermek környezetének megismerése

  • A
    szülőkkel való közösségi kapcsolat kialakítása, ápolása,
    problémák esetén közös megbeszélés, útkeresés

  • Kapcsolattartás
    a Waldorf-óvónőkkel

  • Együttműködés
    az orvossal, az iskolával és egyéb szakemberekkel

  • Folyamatos
    önképzés, továbbképzéseken való részvétel

A
tárgyi feltételek

A
Waldorf-csoportunkat egy helyi önkormányzattól bérelt
óvoda-részlegben működtetjük. Csoportszobánk két, egybenyitott
szobából áll. Gyermekmosdó és az egyéb szükséges helyiségek
rendelkezésünkre állnak. Tornaszoba használatára meghatározott
időpontokban van lehetőség.

A
kinti játékra kijelölt udvarrész áll rendelkezésünkre,
valamint a közeli Kertészeti Egyetem arborétuma ad lehetőséget a
természethez közeli tapasztalásokhoz, ahová hetente egyszer
látogatunk el. Az udvarunk elég nagy ahhoz, hogy a családokkal
közös ünnepeken (pl. Nyárünnep) együtt is elférjen a csoport.
Az udvaron homokozó, csúszda/mászóvár került felállításra.
Vesszőbokorból árnyékoló kis zúg került kialakításra. A
kerti játékokhoz gólyaláb, talicskák, homokozójátékok,
vödrök, lapátok, kerti szerszámok, fateknők stb. állnak
rendelkezésre.

A
belső elrendezés a helyi adottságoknak megfelelően két
egybenyitott szobából alkotta csoportszobából áll. Az egyik
szoba ad helyet az évszakasztalnak és a reggeli körnek, a másik
szobában történik a művészeti tevékenység
,
illetve egy satupad ad lehetőséget barkácsolásra. A szabad játék
során a gyermekek mindkét szobában játszanak. A fő étkezés
szintén ebben a szobában oldható meg, a többi étkezés pedig a
konyhából nyíló reggeliző-uzsonnázó helységben.
A
bérlemény adottságai miatt a konyharész külön helyiségben
található, tűzhellyel, mosogatóval, kézmosóval felszerelt. Az
óvoda benti berendezése megfelel a WOP által előirányzottaknak.
A bútorok tömör fából, szépen megmunkálva készültek,
átrendezhetőek (asztalok – székek: a művészeti
tevékenységekhez, az étkezéshez vagy a reggeli körhöz
átrendezhetőek). A naponta használandó alapanyagok a gyermek
számára jól láthatóan vannak elhelyezve, fa/vessző-polcokon,
kosarakban (például: színes gyapjú kosárban, müzli üvegben,
stb.). Csak a nagyon „értékes”, ritkán használt dolgok
kerülnek a szekrénybe, illetve a gyermek által el nem érhető
helyre (pl. faragott líra).

A
játékszerek, játékeszközök óvodánkban természetes anyagokból
készülnek:

  • állandóan
    vagy ideiglenesen felépíthető házacskák és berendezéseik

  • többféle
    méretű és színű kendők, leplek

  • fából
    készített játékok, hajók, autók, figurák, állatok; gyökerek,
    ágak, rönkök,

  • varrott
    babák, bábuk

  • kötött
    állatok, bot nyelű lovagolható paripák, lókantárok

  • filc
    fejdíszek, koronák, palástok, tarsolyok, tündérsüvegek

  • kosárnyi
    kagyló, fenyőtoboz, kövek, kavicsok, magok, gyökerek, fakérgek
    stb.

  • nagy,
    puha báránybőrök, színes rongyszőnyegek.

A
további tárgyi feltételekről az óvoda aktuális eszközjegyzéke
ad pontos képet.

  1. Óvodánk
    nevelési feladatai

  1. Az
    egészséges életmód kialakítása

Óvodánkban
a gondozás szeretetteljes tevékenységei: a testápolás, a
táplálkozás, a melegen tartás, az öltöztetés-öltözködés
nemcsak a gyerek fizikai szükségleteit elégítik ki, hanem egyben
a lelkét is ápolják, növelik biztonságérzetét és
hozzásegítik
az egészséges életvitel kialakításához.

Nevelésünk
célja

Gondozás-gondoskodás


A Waldorf-óvodapedagógián alapuló nevelés célja a későbbi
egészséges életvitel megalapozása, e tevékenység eredményei
ennek megfelelően csak a későbbi életszakaszokban mutatkoznak
majd meg teljes mértékben.

– A gondozás
szeretetteljes tevékenységei: a testápolás, a táplálkozás, a
melegen tartás, az öltöztetés-öltözködés nemcsak a gyerek
fizikai szükségleteit elégítik ki, hanem egyben a lelkét is
ápolják, növelik biztonságérzetét és
hozzásegítik
az egészséges életvitel kialakításához.

Feladataink

  • Az
    „anyai” gondoskodás tudatos felvállalása, mivel ez nevelői
    tevékenységének, a gyerekekkel való kapcsolatának, meghatározó
    része: e tevékenység közben folyamatosan tájékozódhat a
    gyerek állapotáról, testi és lelki közérzetéről.

  • Kis
    rítusok kialakítása pl. a tisztálkodás teendői körül, melyek
    segítenek a személyes higiéné szokásainak kialakulásában.

Helyes
egészségügyi szokások megalapozása, kialakítása:

  • Rendszeres
    kézmosás ösztönzése játék végeztével, étkezések előtt és
    után.

  • Fogmosás,
    fésülködés és öltözködés támogatása.

  • Szépen
    terített asztal melletti, nyugodt étkezés kialakítása.

  • A
    napi ritmusban, a családi élettel egybefonódóan a pihenés,
    alvás nyugalmának biztosítása.

  • Udvari
    játék során használt ruházat cseréjének lehetőségét
    megteremteni, hogy

ápoltan,
tisztán hallgathassák a mesét, s ülhessenek az ebédlő
asztalhoz.

Testápolási
szokások kialakítása

  • A
    gyerekek kis segítséggel, majd később önállóan szappannal
    kezet, arcot mosnak, törölköznek, amikor szükséges.

  • WC
    használat után megpróbálják használni a WC papírt. Vigyáznak
    a WC, a mosdó rendjére, a tisztálkodási eszközöket a helyükre
    teszik.

  • Segítséggel,
    majd később önállóan használják zsebkendőjüket, fújják az
    orrukat.

  • Étkezés
    után kiöblítik szájukat.

  • Használják
    a fésűt, hajkefét, majd a helyére teszik.

  • Tüsszentéskor,
    köhögéskor a zsebkendőt a szájuk elé tartják.

Étkezés

  • egészséges
    táplálkozás biztosítása a Waldorf-pedagógia ajánlása
    alapján: gabonaalapú, hús-tojás- és tejmentes, sok nyers
    gyümölcsöt, zöldséget tartalmazó étrenddel.

  • A
    gyerekek az edényekkel, evőeszközökkel kiszolgálják magukat,
    és ízlésesen elhelyezik az asztalon, étkezés után visszateszik
    a helyükre.

  • Önállóan
    esznek és isznak igényük szerinti mennyiséget, helyesen
    használják az evőeszközöket.

  • A
    szalvétát önállóan, kérés nélkül megfelelően használják.

  • Étkezés
    közben ügyelnek az asztal és a környezet rendjére.

  • Kirándulások
    alkalmával a fogyasztásra kerülő élelmiszereket tároló
    csomagolásukból előveszik, maradékát a megbeszélt módon
    rendben elpakolják.

Öltözködés

  • Kis
    segítséggel, majd később önállóan öltöznek és vetkőznek,
    megpróbálják betartani a megfelelő sorrendet.

  • Holmijukat
    a saját helyükre teszik, és vigyáznak azokra.

  • Cipőjüket
    megpróbálják önállóan le-, és felvenni, illetve később
    cipőfőzőjüket önállóan befűzni és bekötni.

  • Séták,
    kirándulások alkalmával esőköpenyeik, csizmáik felvételében
    közreműködnek, levételkor a megfelelő tárolókra helyezik.

Környezet
rendben tartása

  • Észreveszik,
    jelzik, ha valaki hiányzik.

  • Szelektív
    hulladékgyűjtési szándékunk szerint, külön szeméttárolóba
    helyezik, a papír, műanyag és üveg hulladékot, valamint
    kertünkben felállított komposztálóra hordják a szerves
    hulladékot.

  • A
    különféle eszközöket használat után önállóan rendben
    tartják, és a helyükre teszik. Rendet tartanak maguk körül.

  • Használják
    a lábtörlőt.

  • A
    rendetlenséget megszüntetik.

  • A
    kirándulások helyszínén a szemét tárolásában,
    összegyűjtésébe utánzás erejével kapcsolódnak.

Testmozgás,
mozgásformák

  • A
    gyerekeknek megfelelő mozgásfejlődésük érdekében lehetőségük
    nyílik az életkoruknak megfelelő természetes játékos
    mozgásokra: futásra, ugrásra, dobálásra, kúszásra, csúszásra,
    mászásra, függeszkedésre, a mindennapi benti és kinti játékban
    egyaránt.

Feladataink

  • Mindennapos,
    változatos mozgásformák biztosítása az énekes-verses játékok,
    „füzérek” során.

  • Elegendő,
    szabad levegőn töltendő idő: szabad játék az udvaron, valamint
    heti rendszerességgel tartandó séták a közeli arborétumban.

  • Segítségnyújtás
    a sztereotip viselkedések, a rossz minták (agresszió, erőszak)
    kerülésében.

  • A
    csoportszoba berendezésének biztosítása könnyen mozgatható,
    többfunkciós

bútorokkal,
például padokkal is. Így lehet csúszni, mászni, kúszni az
asztalok, székek és padok között, alatt stb. és csúszni vagy
egyensúlyozva járni a padokon stb.

  • Az
    udvaron is lehetőséget kell teremteni a mászásra,
    függeszkedésre. Egyensúlyozni lehet egy farönkön is és ezt a
    célt szolgálják (az udvari játékszerek közül) a gólyalábak
    is. Mindez fejleszti a gyerekek testi erejét, ügyességét.

Fejlődése
során a gyerek egyre önállóbban látja el testi szükségleteit,
majd az óvónő mintáját követve, ő is felajánlja segítségét
a kicsiknek. A családias kapcsolat az egész csoportot átöleli.

A
gyermeket körülvevő tárgyi-, a szokásbeli-, az érzelmi- és a
tartalmi környezet, bölcsője kell, legyen fejlődésének.

Óvodánk
ezért, minden apró mozzanatával a kisgyerek életformáját
igyekszik szolgálni, jó minőségű táplálékot adva a gyerek
testének, lelkének, egész személyiségének.

Az
egészségvédelem feladatai

  • az
    óvoda orvosa évente kétszer megvizsgálja a csoportot,

  • ha
    szükséges, a további vizsgálatokra javaslatot tesz,

  • a
    védőnő havi rendszerességgel látogatja a csoportot,

  • szülői
    igényre a védőnő előadást tart az egészségvédelem
    témakörében,

  • az
    óvoda rendszeresen fejlesztő pedagógus segítségét veszi
    igénybe.

  1. Érzelmi
    nevelés és szocializáció

Pedagógiánk
az érzelmi biztonság fontosságát hangsúlyozza a kisgyerek
pszichikus és mentális fejlődésében.

Azt
valljuk, hogy ezt az érzelmi biztonságot elsősorban a családnak
kell megadnia, de meg kell, hogy adja a gyereket fogadó első
intézmény is.

A
nevelés célja

  • Arra
    törekszünk, hogy óvodánk az anyát követve, egyfajta szociális
    „anyaöl” tudjon lenni a kisgyerek számára.

  • Nevelésünk a gyerekben
    működő természetes erőket kívánja támogatni úgy, hogy a
    gyerek szabadon tudja azokat alkalmazni, fejleszteni. Ez
    szeretetteljes, meleg légkört kíván, amely biztosítja a
    megfelelő fizikai és pszichés környezetet.


A
Waldorf-nevelés
a gyermek individuális fejlődését differenciált módon segíti,
és módot nyújt lényének a közösségben való
kibontakoztatására is.


Lehetőséget ad valódi közösség létrehozására, melyben minden
gyermeki személyiségre szükség van. Ezáltal, hogy
„mindenkinek”
van szerepe, a „mindenkire szükség van” – élmény- és a
szolidaritás érzése végigkíséri őket kibontakozó életük
során.

  • A
    Waldorf-óvodánk csoportja életkorilag mintegy
    egyharmad-egyharmad-egyharmad arányban foglalja magában a három
    óvodai korcsoportot, vagyis vegyes életkori csoporttal működünk.
    Ezzel egyrészt nem törik meg a család természetes közegének
    jellege, másrészt az óvodapedagógus és kisgyermek között a
    nagyobb gyermekekben kitűnő közvetítőket találnak, akik a
    csoport szokásait, ritmusait, napirendjét is teljesen természetes
    módon „hagyományozzák” át – az utánzás által – az utánuk
    következőkre.

Feladataink

  • az
    általunk gyakorolt nevelési stílus, módszer a gyermek utánzási
    képességére épüljön,

  • nyújtsunk
    követendő mintát a mindennapokban a különböző tevékenységek
    során
    ,

  • teremtsük
    meg azokat a valós helyzeteket, amelyekben a gyermekek saját
    igényeik szerint feltalálják magukat.

  • ha
    kívülről nem zavarják a gyermek önbizalmát, egyre növekvő
    önállósággal maga jelzi fejlődését: egyre több belső és
    külső aktivitást mutat, egyre jobban ő is követendő mintává
    válhat a többi gyermek számára. Mindez csírája egy későbbi,
    kreatív, az életben természetesen eligazodó személyiség
    kialakulásának.

  • Legyünk
    figyelemmel a közösségben zajló folyamatokra, támogassuk a
    társas kapcsolatok, a közös tevékenység kibontakoztatását.

  • Céltudatosan
    szervezzük meg a gyerek életrendjét tartalmazó rugalmas
    napirendet, mely lehető teszi a személyiség fejlődését.

  • Törekedjünk
    a barátságos derűs légkör biztosítására.

  • Tegyük
    lehetővé, hogy közösségi érzelmük kialakulhasson (közös
    élet biztonsága, nyugalma).

  • Segítsük
    a közösségi szokások kialakítását, melyek hatnak a közösségi
    érzelmek, magatartások alakulására.

  • Támogassuk
    a közösségi – erkölcsi igényekkel, kívánalmakkal való
    azonosulást.

  • Adjunk
    lehetőséget a személyiség pozitív, széleskörű fejlődéséhez.

Beszoktatás,
befogadás a közösségbe

  • Az
    óvoda kezdés minden kisgyermek életében nagy változásokkal,
    esetleg nehézségekkel jár. Ismeretlen emberek, idegen szokások,
    eddig nem tapasztalt élethelyzetek.

  • Ezt
    felismerve, a felnőttek feladata, hogy a gyermekeknek minél
    elviselhetőbbé tegyék azt, ami nehéz.

  • Nagyon
    fontos a szülők és a pedagógusok részéről is a
    következetesség, mely a gyermekben növeli a biztonságérzetet.

  • A
    következetesség azt jelenti, hogy napról – napra tudatjuk a
    gyermekkel, hogy mikor jön, és meddig marad az óvodában, s ha
    úgy tűnik, hogy kezdetben szívesen maradna tovább, akkor is
    tartsuk magunkat az eredeti elgondolásunkhoz.

  • A
    gyermek számára a felnőttek elgondolásai, szavai, tettei
    harmóniában kell, legyenek ahhoz, hogy biztonságban érezze
    magát.

  • Az
    óvodakezdést megelőző napokban kézműves napokat tartunk,
    melynek során a „régi” és az „új” családok, gyerekek
    megismerkedhetnek egymással.

A
beszoktatás –befogadás mindig fokozatosan, a gyermekek igényeit
figyelembe véve történik.

Hétfőn:
a szabad játék végéig maradnak

Kedden:
már részt vesznek a „székkörben” és a „füzérben”

Szerdán:
az udvari játék végéig maradnak

Csütörtökön:
ebédig

Pénteken:
ebéd, mese, búcsúzás

A
következő napoktól kezdve a gyerekek már végig ott maradnak a
délelőtt folyamán. Hét közben, ha szükséges, a szülővel
egyeztetve pihenő napot tarthatnak.

3.
Anyanyelvi és értelmi nevelés

A
kisgyermek spontán utánzással tanulja meg anyanyelvét, hisz nem
tudja nem utánozni azt, amit, érzékel, átél, megtapasztal. A
cselekvést éli át, és ebből kiindulva kötődik érzelmileg a
tapasztalatokhoz, majd utólag fogja felfedezni a folyamatban
megjelenő képzeteket és fogalmakat.

Az
óvodáskorú gyereknek szüksége van arra, hogy a környezetében
beszélt „anyanyelvét” minél biztosabban tanulja meg. Ezért
ebben az életkorban a Waldorf-pedagógia nem támogatja az idegen
külön tanítását.

Az
anyanyelvi nevelés az egész óvodai életet áthatja, valamennyi
tevékenységi formájában jelen van.

A
nevelés célja


óvodánk az életünket és világunkat átszövő összefüggéseket
kísérelje meg érzékelhetővé és tapasztalhatóvá tenni a
gyerek számára.

Feladataink


biztosítsunk változatos tevékenységeket és élményeket a
gyerekek számára, de ugyanakkor óvjuk fejlődő belső világukat,
a fokozatos érlelődését segítve elő


ott ajánljunk segítséget, ahol a gyerek éppen tart, megvárva,
hogy a gyerek önállóan találja meg a következő lépést.

Értelmi
fejlődés

Mint
fentebb említettük a kisgyermek érzelmileg kötődik a
cselekvésben átélt tapasztalathoz és utólag fedezi fel a
folyamatban megjelenő képzeteket és fogalmakat. A felnőtt
ellenben a gondolkodással kialakított fogalmak és információk
alapján mérlegeli cselekvésének lehetőségeit. Tehát a lelki
képességek sora, a gondolkodást, az érzést és a cselekvésben
megnyilvánuló akaratot, motivációt illetően ellenkező
irányulást mutat a felnőtt és az óvodás viselkedésben. A
kisgyermek nem a szóból tanul, hanem a szemlélődésből,
tapasztalatból, cselekvésből.

A
Waldorf-óvodapedagógiánk ebben az életkorban mellőzni szeretné:

  • A
    példakép és tapasztalati tartalmak hiányát.

  • Az
    idő előtti, túl korai fejlesztést.

Feladataink

  • A
    napirend során adódnak azok a tevékenységek, melyek spontán
    módon segítik a gyerekek képességeinek kialakulását:

  • pl. a
    számfogalom kialakulására remek lehetőség a terítés, amikor a
    gyerekek az étkezéshez szükséges evőeszközöket maguk
    számolják és kész-tik elő.

  • Pl.
    sorba rendezés, párosítás a gumicsizmák rendbe rakása során.

  • Pl.
    halmaz képzés a játékok elpakolása, szétválogatása során.

  • Pl. a
    dolgok „milyenségének” (súly, forma, felület)
    megtapasztalása az óvoda tárgyi környezetének közvetítésével
    – a természetes anyagokból készült tárgyak valódi minőségein
    keresztül.

Mindezek
a tevékenységek a napirendbe ágyazottan jelennek meg, nem külön
kezdeményezésre.

Az
anyanyelvi nevelés területei

3.1.
Mese – vers

A
mindennapi mese
bepillantást
jelent a gyerekek számára a valóság világába, amely megfelel
mágikus világképüknek.

A
nevelés célja

  • A
    kisgyermek a mesei képeken keresztül a lelkét tápláló,
    fantáziáját serkentő élményekhez jusson.

  • A mese
    a fantázia táplálója, a maga törvényeivel erkölcsi útmutató.
    Ha a mesének nincs valóságos viszonya az örök emberi lelki
    tartalmakkal, akkor a fantázia öncélúvá válik, nem ad lelki
    táplálékot,
    fantasztikum
    lesz, s ezzel károsítja a gyerek belső világát. Nevelésünk
    ezért mellőzni kívánja a technika által közvetített, a
    gyermeki fantáziát eltorzító tartalmakat.

  • Az
    élőszóban történő mesélés során a mesélő élő, emberi
    minőséget közvetít a gyermeknek, amit semmilyen gépezet vagy
    apparátus nem pótolhat.

  • A
    Waldorf-pedagógia úgy látja, hogy sok igazság rejlik az eredeti
    népmesékben, mert olyan lelki-szellemi értékekről és példakép
    erejű emberi fejlődési folyamatokról szólnak, melyek éppen
    olyan igazak, mint az érzékelhető világ tényei.

Feladataink

  • A
    meséket mindig az aktuális ünnepkörhöz, évszakhoz igazodjanak,

  • mese
    választásnál részesítsük előnyben a magyar, ill. más népek
    mesegyűjteményeit.

  • A
    mesélés során éljünk az ismétlés én-erősítő hatásával,
    azaz egy-egy mesét hosszabb időn keresztül, lehetőleg fejből
    meséljünk. Az ismétlés elmélyíti az azonosulást és a
    megértést, elősegíti a belső kép készítést.

  • A
    mesélés a mindennapokba beépített szertatás legyen, mindig
    ugyanabban az időpontban, ugyanazok a gesztusok és események
    kísérjék a folyamatot.

  • A
    mesék dramatizálása során inkább a mesei történések
    megjelenítése történik, figyelve arra, hogy a gyerekek ne
    kényszerüljenek a „szerep” felmondására, de természetesen
    megszólalhassanak benne, ha szeretnének.

  • A
    dramatizáláshoz használt jelmezek természetes anyagból készülve
    inkább csak jelzés értékűek legyenek, kerülendők az arcot
    takaró jelmezek.

  • Ha a
    gyermek megosztja velünk még képlékeny világnézetét, azt értő
    figyelemmel hallgatjuk, s nem javítjuk ki feltétlenül még
    képlékeny világnézetét. A nyitott és eleven kérdésként
    átélt képzeleteket meghallgatva, esetleg egy-egy kérdést
    feltéve támogatjuk mesélőkedvét, melynek során megnyilatkozik
    belső titkairól.

3.2
Bábozás

A
vegyes életkorú csoport összetétele igényli a gondos
mesekiválasztás mellett a pedagógiai segítséget is arra, hogy
egy egyszerűbb mesét örömmel tudjanak végighallgatni és követni
a nagyobbak, és egy hosszú komplikáltabb mese során ne fáradjanak
el a kicsik. Segítség lehet a bábozás, amelyre egy ünnep
alkalmával is sor kerülhet.

A
nevelés célja

  • Fontosnak
    tartjuk, hogy a gyerekek a bábozás során lássák a bábok
    mozgatóját,ezáltal mélyebben azonosulhassanak a kívülről vagy
    felülről vezetett figurával.

  • A
    Waldorf-óvoda bábszínházának bábui célzottan nem kézi vagy
    kesztyűbábok, hanem úgynevezett álló bábok, vagy marionett
    figurák. Ezeket az óvodapedagógus az asztal mögött ülve vagy
    állva, takaratlanul vezeti az asztalszerű színpadon vagy felülről
    zsinórral mozgatja, ha marionett.

Feladataink

  • Az
    óvónők vegyenek részt aktívan a bábok készítésében, és
    próbálják a munkába bevonni a szülőket is.

  • A
    bábok készüljenek természetes anyagból (pl.: selyem), és
    kialakításukkal hagyjanak teret a gyermek fantáziájának,
    képalkotó erőinek (csak nagyjából kidolgozott figurák).

  • Színes
    selymekkel letakart, kellékekkel berendezett asztal kialakítása
    megfelelő a bábozáshoz.

  • Támogassuk
    a gyerekek spontán kialakuló bábjátékát, értő figyelemmel
    kísérve a folyamatot. Ilyenkor módja van rácsodálkozni a
    pedagógusnak, hogy a gyerekek milyen gazdag szókinccsel mesélnek,
    hogyan működnek együtt a bábozás során.

Fontos
számukra, hogy a meséléssel és a bábozással kapcsolatos
csoportszokásokat ők is betartsák; például letakarják a
felépített színpadot előadás előtt és után is, énekszóval
vagy zenével kezdik, és kísérik, majd fejezik be az előadást.

Sokszor
az óvodapedagógusok saját mozdulataikat figyelhetik meg a bábozó
gyereken.

Annyira
szokássá válik a bábszínház, hogy otthon is – ünnepekkor vagy
más alkalommal – nagy örömmel báboznak a gyerekek a családjuknak,
rokonaiknak, vendégeiknek, vagy ha más néző nem akad, a babáiknak
és kedvenc állataiknak.

3.3
Vers

A
Waldorf-pedagógia a kisgyermekek anyanyelvi nevelésének
elengedhetetlen részének tekinti a verseket, ritmikus mondókákat.

A
nevelés célja

  • a
    Waldorf-pedagógia gyermekképéből adódóan nem arra törekszik,
    hogy a gyerekek minél több verset, dalt tanuljanak meg, hanem,
    hogy a ritmizált beszéddel és énekkel az óvónő olyan
    hangulatot teremtsen, ahol az ének, és a vers öröm, a tisztelet
    és a belső világ kifejezése.

  • Arra
    törekszik, hogy, a ritmus, a tempó, a szöveg zeneisége a
    dinamika és a hangzás sokféle változatában jelenjen meg., így
    keltve a gyermekben örömteljes, frissítő indíttatást arra,
    hogy megszeresse a szép beszédet.

  • A
    Waldorf-pedagógia fontosnak tartja, hogy a gyerekek a vers-és dal
    örömteli elsajátítása során sohase kényszerüljenek arra,
    hogy egyedül szerepelve kelljen egy verset, vagy dalt előadniuk.

Feladataink

– A
megfelelő versek kiválasztása, csakúgy, mint a mesék és dalok
esetében is, folyamatos, állandó feladat.

  • Törekedjünk
    arra, hogy a különböző alkalmakkor, mint az asztali áldás,
    születésnap, reggeli kör stb. a vers- és a mondókakincs
    legnemesebb formáit használjuk, jellemzően a magyar
    néphagyományból merítve azokat.

  • Versekkel
    történhet a nap sorából kiemelkedő események kezdetének és
    végének jelzése.

  • Időről-időre
    megpróbálkozhatunk azzal, hogy történeteket kitalálva, azokat
    verses formában ritmizáljuk.

  • A nap
    során adódjon olyan helyzet, melyben minden gyerekhez külön
    odafordulva, „dajkáló” testi közelséget teremtünk egy-egy
    ritmikus mondóka, vers segítségével

Mindig
tartsuk szem előtt, hogy a gyerekek a vers-és dal örömteli
elsajátítása során sohase kényszerüljenek arra, hogy egyedül
szerepelve kelljen egy verset, vagy dalt előadniuk.

3.4.
Ének, zene

Az
éneklés, mint a zenélés és az improvizálás, a Waldorf-óvoda
napirendjének része.

A
mindennapos tevékenységeket – a különböző munkákat is –
gyakran kíséri ének. Bizonyos helyzetekhez szokásszerűen fűződik
egy-egy dallam, mely a gyerekek számára mintegy jelzi, hogy az
óvónő éppen mit csinál. Így az énekszó bevonja a gyereket az
óvónő tevékenységébe. Az óvodában egy szólamban, és – mint
a gyerekek- magas hangon énekelnek az óvónők.

A
Waldorf-pedagógia gyermekképéből következik az a megállapítás,
hogy a kisgyerek másképpen hall, mint a felnőttek, hiszen más
tudatállapotban él. A zene eltérően hat, életerőt adva, de
lehet káros is. A jó zene a csendből indul ki, és a gyermekek is
csak oldott, nyugodt légkörben kezdenek el énekelni..

A
nevelés célja

  • Óvodánkban
    a műszaki zajoktól és a tömegkommunikációs eszközök
    hangáradatától kímélni kívánjuk a kisgyermeket. Ezért nem
    használunk se magnót, se más technikai eszközöket.

  • Főként
    a kvint intervallumú és a pentaton zene nyugtatja meg őket ebben
    az életkorban.

  • Fontos,
    hogy a gyermek fel tudja fedezni, honnan erednek a különböző
    hangok. Meg kell tapasztalnia az éneklő, zenélő, embert, látva
    a hangszer használatát kísérő mozgásokat, átélve a zenélő
    érzéseit, koncentrációját.

Feladataink

  • Törekedjünk
    arra, hogy a különböző eseményekhez kapcsolódó rítusokat
    kísérjék dalok, dúdolgatás.

  • A
    gyerekek használhassák az életkoruknak megfelelő hangszereket, s
    magunk is improvizatív módon használjuk azokat.

  • A
    zenélés megjelenhet egy adott mese elemeként, valamint a bábozás
    során.

  • Gondoskodjunk
    arról, hogy több különböző hangszer legyen az óvodában, a
    gyerekek számára elérhető helyen.( pl. kis rézharangok,
    gyerek-hárfa, xilofon, csörgők, botok, pengetős vagy fúvós
    hangszerek. A gyerekek életkoruktól függően más és más
    hangszert használjanak.

Itt is
alapelv, hogy a gyermek mindig emberrel kapcsolatban élje meg a
dolgokat, hogy érezze, a hang ott keletkezik,, ahol valaki énekel,
zenél.

3.5.
Szép mozgás – a ritmikus játékban és az euritmiában

A
mesei jelenetek megelevenítésében jelentős szerepet játszik a
mindennapos ritmikus játék. Jellemző erre az életkorra, hogy a
gyerekek bizalommal követik az óvónő mozdulatait. Az utánzásban
a gyerekek nemcsak a test mozgását és ügyességét utánozzák,
hanem – mivel a test és a lélek kisgyermekkorban még nagyon
szoros összefüggésben áll – lelki folyamatokat is. A kisgyermek
nem a szóból tanul, hanem a szemlélődésből, tapasztalatból,
cselekvésből.

A
nevelés célja

  • A
    kisgyermek saját test- és térérzékelésének elmélyítése,

  • a
    ritmusos mozgás átélhetősége,

  • a
    mozgásformák harmonizálása.

Feladataink

  • Teremtsük
    meg a mindennapok során ennek a 15-20 perces tevékenységnek a
    feltételeit, melynek tartalma naponta visszatérően, legalább két
    hétig ismétlődik.

  • A
    mozgással kísért mondókák, versek, dalok egy történetbe
    ágyazva jelenjenek meg, melyben a természet élete és az emberi
    munka sokféle szempontból jelenjen meg.

  • A
    „füzér” mindig igazodjon az aktuális ünnephez, évszakokhoz
    (pl. egy gyermek kimegy a mezőre, találkozik állatokkal, törpéket
    lát, táncol velük).

  • A
    ritmikus játék összeállításánál figyelni kell arra, hogy az
    erőteljesebb, illetve a finomabb mozgások, valamint a vidám és
    komolyabb hangulatok frissítő változatosságban jelenjenek meg.

  • A
    gyerekek testét (és lelkét egyaránt) úgy próbáljuk mozdítani,
    hogy utasítást ne kelljen adni, mert az megzavarná a gyermeket az
    álmodozó és önfeledt tudatállapotában.

  • Igyekezzünk
    úgy mozdulni és énekelni,mintha a mozdulat ott helyben születne
    meg, a természetes mozgásokat minél hűbben utánozva.

3.6.
Az euritmia

Az
euritmia mozgás-művészet, mely szintén Rudolf Steiner nevéhez
fűződik. Körülírható, mint látható beszéd, látható zene.

A
Waldorf-iskolákban pedagógiai euritmiát is tanítanak, ezenkívül
van még művészeti euritmia, ami színpadon jelenik meg, és az
orvostudományban használt terápiás lehetőség a gyógyeuritmia.

Az
euritmia a hangzókat, hangokat, intervallumokat speciális
mozdulatokkal fejezi ki, s így képez szabályos, testi
„gesztus-nyelvet.

Míg a
ritmikus játékban az óvónő olyan mozdulatokat használ, amely
minél inkább a természetes mozdulatokat kívánja utánozni
(például az aratást), addig az euritmia inkább azokkal a
mozdulatokkal játszik el, amelyek a beszéd-, nyelv- és zene
szerkezetével függnek össze.

Heti
rendszerességgel, képzett euritmista vezetésével végzik ezt a
mozgásformát a gyerekek.

3.7.
Szabad játék, a tevékenységben megvalósuló tanulás és munka

A
kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége a
játék.

A
Waldorf-óvodai élet tevékenységi formái között a szabad játéka
kiemelt fontosságot élvez. A Waldorf-óvodai napirendben
minimálisan kétszer, egy-egy óra szabad játékra van ideje a
gyereknek. Ezzel biztosított a kisgyerek szükségleteiből fakadó
játék igényének.

A
nevelés célja

A
Waldorf-pedagógia nagyon komoly szerepet tulajdonít a gyermek
játékának.

A
játszó gyermekben megjelenő természetes erőket és képességeket
óvni, ápolni és erősíteni kívánja. A játék szabad kell, hogy
legyen, csakis így vezet céljához, az egyéni benyomások
feldolgozásához. A gyerekek a szabad játék során kipróbálhatják
és megtapasztalhatják a megfelelő viselkedési formákat
játszótársaikkal, és így fejleszthetik szociális képességeiket.

A
fejlődés folyamán változó játékformák megfelelő
játékeszközöket igényelnek.

Fontos,
hogy a világra nyitott kisgyermeket az érzékelés széles skáláját
biztosító tárgyi környezet vegye körül, mely nem csapja be
érzékleteiben: ezért javasolt a természetes anyagok használata,
a fajsúlyt és felületi viszonyokat tévesen közvetítő műanyag
játékokkal szemben.

A
játékszerek nagy része alapelv-szerűen nem részletesen
kimunkált, ezzel segítve a gyermeki fantázia minél gazdagabb
érvényesülését

Az
óvodáskorú gyereknek legyen lehetősége egy olyan babát
szeretni, amelyre az ő saját „énjét”, személyiségének
magját kivetíti és barátként vagy játszótársként osztja meg
vele minden örömét és bánatát. Egészségesen hat, ha a gyerek
ilyen módon feldolgozhatja a számára még érthetetlen helyzeteket
vagy más élményeit.

Ezek az
úgynevezett
Waldorf
babák körültekintő gondossággal készülnek: a szabástól a
baba felöltöztetéséig bezárólag. Figyelembe véve azt, hogy
minden, ami a gyerek kezébe kerül az esztétikán túl, jó
minőségű, minta értékű legyen. Nemcsak a természetes anyagok
(pamut, gyapjú) használatát tartják fontosnak a Waldorf-óvodában,
hanem a testarányok (fej-test arányai) pontos betartására is
törekednek, s a színeiben (test, haj, ruha), az arckifejezésben
finom, lágy harmónia tükröződjön a
kedves
játék babából. Eképpen szabad teret kaphat a gyerek fantáziája
és képzelete.

A
Waldorf-óvodai napirendben minimálisan kétszer, egy-egy óra
szabad játékra van ideje a gyereknek. Ezzel biztosított a
kisgyerek szükségleteiből fakadó játék igényének kielégítése
az óvodában.

Feladataink

  • Meg
    kell teremteni a gyermek szabad játékához szükséges nyugodt,
    harmonikus légkört.

Ez a
nyugodt, elfogadó légkör leginkább a saját tevékenységébe
elmélyülő, ugyanakkor figyelmével a csoportot átölelő óvónő
körül tud kibontakozni.

  • Biztosítani
    kell a szabad játékhoz a különböző kuckók építésének
    lehetőségét.

  • A
    szerep játékokhoz legyenek palástok, koronák, bot-paripák.

  • A
    játékszerek készüljenek természetes anyagból pl. bársony,
    vásznak, szőrmék, selymek.

  • Legyenek
    a játékok között különböző, természetből származó
    tárgyak, fa és kő építőelemek.

  • Egy-egy
    eszköz, vagy ötlet felajánlásával a gyerekek elakadt játékát
    tovább lehet segíteni.

  • Törekedni
    kell a konfliktus helyzeteket megelőző jelek észrevételére.
    Adott esetben ,tapintatosan belépve a gyerek játékába, esetleg
    egy kérdés feltevésével tovább lehet segíteni a folyamatot az
    általuk megtalált, új folytatási lehetőség felé. A szabad
    játék ilyen vezetése nem jelenti a tevékenységbe való
    beavatkozást, és annak irányítását.

A
Waldorf-pedagógia összefüggést lát a gyermek játéka közben
megjelenő magatartása, s majdan a felnőttkori munkához kapcsolódó
magatartása és életvitele között. Arra törekszik, hogy ebből
az „átfűtő melegből”, amely erőként lép fel a gyermek
játékában és jelzi valódi belső aktivitásának teljes
kielégítését, minél többet mentsen át a későbbi
életszakaszokra is.

3.8.
A tevékenységben megvalósuló tanulás – munka

A
Waldof-pedagógia szerint a megfelelő tanulási forma ebben az
életkorban nem az úgynevezett játékos tanulás, hanem a valódi
tapasztalat-szerzés, melyre az óvodai élet egésze ad lehetőséget.
Az óvónő a szabad játék ideje alatt különböző munkákat
végez (háztartási, kerti, kézműves tevékenység). A gyerekek
szabadon bekapcsolódhatnak ezekbe a tevékenységekbe. Nem a
teljesítmény a fontos, hanem az igazi örömöt okozó tevékenység
folyamata.

A
nevelés célja

Az
óvónők által végzett munkákhoz kapcsolódva a gyerekek
átélhessék a folyamatokat,az emberi kéz tevékeny aktivitását.
Ezek a folyamatok érzéki és mégis áttekinthető tapasztalatokkal
szolgálnak a külvilág fontos, hozzánk kapcsolatos esemény
sorairól.

Feladataink

  • Az
    óvónő igyekszik úgy dolgozni, hogy a gyerekek őt utánozva
    szívesen kapcsolódjanak be a munkába

  • Biztosítani
    kell azonban, hogy a gyermekek – fejlődésük fokától és
    életkoruktól függően rövidebb, vagy hosszabb idő múlva – a
    munka jellegű tevékenységek után visszataláljanak a
    kortársaikkal való spontán játékba.

  • A
    tevékenységek lehetnek:

  • a
    mindennapi munkák: (sütés, főzés, asztalterítés, ételosztás,
    mosogatás, rendrakás, takarítás)

  • heti
    visszatérő munkák: ( mosás, vasalás, varrás, játékszerek
    javítása )

  • havi,
    évszakonkénti munkák: (veteményezés, betakarítás, befőzés)

  • Ezeket
    a munkákat az óvónő a (benti és kinti) szabad játék ideje
    alatt végezze egymást átható ritmusokban.

Barkácsolás,
kézművesség – a külső világ tevékeny megismerése.

A
varrás során pl. ki filc zsákocskák készülhetnek, melyekben a
gyerekek hazavihetik az általuk a kalászokból kicsépelt búzát.

A
fonalakból ujjaikkal, vagy ún. „körmöcskén” kötelek
készülnek a lókantárokhoz.

Szövéskor
az iskolába készülő gyerekek kis tarisznyákat készítenek.

Az
óvónő itt is példaként szerepel, aki játékokat készít a
gyerekek jelenlétében.

Nem
csak a gyapjú és a különböző textilek képeznek jó alapanyagot
a játék készítéséhez: fadarabból, ágakból vagy gyökérből
házikót, hajót, bababútorokat lehet készíteni. Így sor kerül
kalapácsolásra, fűrészelésre, reszelésre, csiszolásra igazi
szerszámokkal a satupadnál.

A
kérdésekre,

Honnan
van a mindennapi kenyerünk?

Honnan
van a méz, a viasz (kréta, gyurma, gyertya)?

Honnan
van a ruhánk alapanyaga (gyapjú)?

Hogyan
lesz mindezekből az emberi életet szolgáló dolog?”

melyek
átszövik a Waldorf-óvodás mindennapi életét és meghatározzák
az óvónői munka tartalmát – a választ a gyerekek saját érzéki
tapasztalata és maguk a tevékenységek adják.

  1. Különböző
    tevékenységi formák, művészeti tevékenységek és színterük

A
művészeti tevékenységek során a gyerekek általában a szabad
játék ideje alatt, témához nem kötötten, önállóan
tevékenykednek. A rajzolásban, festésben, formázásban és a
gyapjúkép készítése során alkotó és formáló készségük
fejlődik, és rendszeresen tapasztalhatják meg a különböző
minőségeket.

  1. Rajzolás

A
Waldorf-óvodapedagógia a gyerekrajzokat üzenetnek tekinti, amit a
gyerek ad a fejlődéséről. A gyerek rajzaiban nemcsak az
figyelhető meg, hogy a képek egyre finomabbak és szebbek, s hogy
egyre jobban ábrázolja az őt körülvevő tárgyi világot s a
lényeket, hanem a gyerek egész testi és lelki fejlődése
tükröződik. Olyan pontosan, hogy az arra képzett óvónő
leolvashatja belőlük a gyerek fejlettségi szintjét, esetleg
hiányosságait, speciális szükségleteit.

Feladataink

  • A
    hétfői nap megfelelő erre a tevékenységre, mert segíti a
    hétvége utáni visszaérkezést az óvodába, s a gyerekek gyakran
    rajzolják le hétvégi élményeiket. — Méhviaszból készült
    (ezért illatos), élénk, telített színű téglácska alakú
    kréták a rajzeszközök. (Mivel az óvodás keze még nem alkalmas
    a
    három
    ujjas” ceruzafogásra — ilyen fogás esetén ugyanis a kéz
    görcsössé válik — ezért kapnak vastagabb téglácska alakú
    krétákat. Így szabadon futnak le a mozgásos impulzusok, az
    életkornak megfelelő nagy érzelmi telítettséggel.

  • A
    csoport szoba adott helyén az óvónő előkészíti a rajzolás
    színterét: a zsírkrétákkal teli tálakat és a papírokat
    elhelyezi az asztalon, majd könnyű textillel letakarja a
    tevékenység kezdetéig.

  • Témához
    nem kötötten, önállóan tevékenykednek a gyerekek, majd amikor
    befejezik a munkájukat, az elkészült rajzokat odaadják az
    óvónőnek, aki minden gyerek számára külön mappába gyűjti
    össze azokat. Az óvodáskor végén majd valamennyit ajándékként
    hazavihetik a gyerekek.

  • Az
    óvónő maga is rajzol időnként a gyerekek előtt: plakátot
    készít, vagy olyan képet rajzol, melyben a kivágott mozgatható
    figurákkal egy mesét is el lehet játszani.

  • Az
    arra képzett óvónő leolvashatja a rajzokról a gyerek
    fejlettségi szintjét, esetleg hiányosságait, speciális
    szükségleteit.

  1. Gyapjúkép
    készítés

Ez
a technika átmenetet képez a kézimunkához tartozó
gyapjúfeldolgozás, a plasztikus formálás és a kép-alkotás
között. Sok színnel megfestett, kártolt gyapjút filclapokra
lehet tenni, és így képet készíteni, ami a rajzolás és festés
tapasztalatait kiegészíti.

Feladataink

  • A
    gyerekek minden héten lehetőséget kapnak egy ilyen kép
    készítésére, ami egy rövid „kiállítási” idő után
    szétszedhető és ugyanabból az anyagból következő alkalommal
    is lehet képet készíteni.

  • Havonta
    egyszer az óvónő szintén készít egy nagyobb képet az ünnep
    témájával kapcsolatosan, és így a gyerekek láthatják a
    fejlettebb technikát, amit az óvónő használ.

  • A
    csoport szoba adott részében elrendezi az asztalokat, szépen
    előkészíti, fésüli a gyapjút, színek szerint rendezi egy
    kosárba, mielőtt elkezdené a munkáját. Ezek után úgy kezdi a
    képet, hogy először különböző színekkel „befesti” a
    hátteret, majd egyre több nagyon puha, vékony réteget
    felhasználva alakulnak ki a tárgyak, lények a képen. Csak egy
    bizonyos távolságból hasonlít az egész egy „rajzolt”
    képhez.

  • Az
    elkészült képek aztán kifüggesztésre kerülnek.

  1. Gyurmázás,
    plasztikus formálás

Az
óvodában a formázáshoz a gyerekek élénk, telített színű, a
kéz melegétől megpuhuló méhviasz lapocskákat használnak. (Míg
az agyag hőt von el az azzal tevékenykedő kezétől, addig a viasz
megpuhulása után maga is átmelegszik , s mintegy hőt sugároz. A
kisgyerekkori érzékelés szempontjából ez a különbség nagyon
fontos.)

Feladataink

  • Az
    óvónő előkészíti az asztalokra a méhviasz gyurmát tartalmazó
    tálkákat.

  • Lehetőséget
    teremt, hogy a gyerekek mindent formáljanak, amit akarnak:
    gyertyákat díszíthetnek, egész vékony, kevéske viasszal;
    kialakíthatnak egész kis játék-világokat is tárgyakkal.
    állatokkal, emberi figurákkal.

  • Az
    elkészített munkákat az évszakasztalhoz, a megfelelő helyre
    teszik, vagy karácsonykor, mint egy kis betlehemest, ajándékba
    hazaviszik a szüleiknek.

  • Az
    udvaron — főleg a meleg időszakban — biztosítani kell a
    lehetőséget a homokkal és vízzel való játékra, mely beindítja
    a gyereket a „természetes agyagozásra”.

  • Nagyon
    fontosnak tartja a Waldorf-óvodapedagógia, hogy a gyerekek
    megtapasztalják a föld, víz, hő és egyéb természetes elemi
    dolgok minőségét közvetlenül, kipróbálják az anyag és a
    saját maguk lehetőségeit.

  • Télen
    hóvár építésre, hóember készítésre és hóval való
    mindenféle játékra kerül sor a kinti szabad játékban.

  1. A
    sütés, mint formálási tevékenység

A
hetenkénti kenyér vagy cipósütés alkalmat ad tésztával
dolgozni, azt kiformálni és megsütni. Alapvető formák jönnek
létre: kör alakú vagy hosszúkás cipó, „kígyók”, rudak,
csigák, fonott kalácsok, koszorúk. Az óvónő az ünnepekhez
kapcsolódóan különböző, egyszerű formákat alkalmaz. Ezek a
formák (miután mind nagyon egyszerűek) időnként visszaköszönnek
a gyerekek sütemény formáiban, de emellett mindent kipróbálhatnak
a gyerekek, és nagyon változatosan élnek is ezzel a formázási
lehetőséggel.

Feladataink

  • Nagyon
    fontos, hogy az óvónő körültekintően készítse elő a sütést,
    és olyan szokásrendszert alakítson ki , amely megteremti a
    feltételeket ahhoz, hogy végig szépen, nyugodtan haladjon a
    munka: kézmosás után, fehér kötényben, felhúzott ingujjal
    ülve az asztalnál lehet elkezdeni dolgozni, ahol belisztezzük a
    munkafelületet, és az óvónő a gyerek kezébe adja a tésztát.

  1. Festés

Az
a rajzolásban is megfigyelhető folyamat, hogy tükröt mutat az
elkészült kép a gyerek saját világélményéről és
fejlődéséről, a festésénél is megfigyelhető. A gyerek
szabadon dönti el, hogy melyik színnel fest és, hogy mikor van a
munkájának vége.

A
festésnek ez a fajta, az életkor sajátosságainak megfelelő
megközelítése vezeti el a gyereket későbbiekben a valódi
ábrázoló tevékenységig az iskolában. Igazi festményekkel is
találkoznak az óvodások. Különböző ünnepekhez tartozó
reprodukciókat tesz ki az óvónő a falra és az évszakasztalon
képeslap formában változó tartalommal mindig jelen vannak a
képek.

Feladataink

  • Festés
    is nagyon körültekintő előkészítést, majd rendrakást
    igényel. Az óvónő elrendezi a helyet: összeállítja az
    asztalokat egy bizonyos formára, letakarja viaszosvászonnal és a
    megszokott sorrend szerint rendezi be a gyerekek munkahelyét:
    rajztáblákat, szivacsokat, vizes üvegeket, majd festékeket rak
    az asztalra. A jó minőségű, akvarell papírt az óvónő vízbe
    meríti, majd a gyerekek rajztáblájára helyezi.

  • Az
    óvónő énekelve kezdi osztani a nagy széles ecseteket,
    amelyekkel a gyerekek jó minőségű akvarell színeket helyeznek
    el, s futtatnak szét a papíron. (A három alapszínt kapják. (A
    három alapszínt kapják meg a gyerekek és ezekből tudják a
    vizes papíron „kikeverve” előállítani a többi színt.

  • Fontos,
    hogy a tevékenység a színből, a színélményből indul ki és
    kontúrtalan. A hatás: egymásba folyó színhatárok.

  • Befejezéskor
    egy festőszekrénybe viszik a rajztáblákat, ahol majd
    megszáradnak a képek, amelyek szintén a gyerekek mappájába
    kerülnek. Ahogyan az előkészülésnél is segítettek a gyerekek,
    ugyanúgy részt vesznek az ecset és a szivacsok kimosásában, a
    víz cserélésében, a rendrakásban és az üvegek kimosásában
    is.

A
festésnek ez a fajta, az életkor sajátosságainak megfelelő
megközelítése vezeti el a gyereket későbbiekben a valódi
ábrázoló tevékenységig az iskolában. Igazi festményekkel is
találkoznak az óvodások. Különböző ünnepekhez tartozó
reprodukciókat tesz ki az óvónő a falra és az évszakasztalon
képeslap formában változó tartalommal mindig jelen vannak a
képek.


  1. A fejlődés jellemzői
    az óvodás kor végén

A
Waldorf-óvodából kilépő gyerek erre irányuló külön
erőfeszítés nélkül iskolaérett, ez általában a hetedik életév
folyamán következik be. Ez az érettség megnyilvánul mozgásában,
játékában — annak sokféle formájában — a szociális
életében és az ehhez kapcsolódó kommunikációban, az anyanyelv
használatában, a környezet ismeretében, a számok világában,
valamint a mesék, mondókák és versek birodalmában való
jártasságában.

  1. Fizikai,
    testi változások

Ezen a
téren a legszembetűnőbbek az iskolaérettség jelei a gyerekeknél.

A test
arányai megváltoznak, s ennek következtében a gyerek fizikai
képességei is. Nem csupán a nagy, aktív mozgásokban jelennek meg
új elemek, mint például az, hogy tud szökdécselni, fél lábon
ugrálni, labdát dobni és elkapni, masírozni, hanem a

legaprólékosabb
mozgásokban is finomodik az ügyessége, tud már csomót és masnit
kötni, gombolni, varrni.

  1. A
    szociális, érzelmi életben tapasztalható változások

A
gyerek belső világa erősebb lesz a külsőhöz képest. A játéka
céltudatos és tervezett, a tárgyakhoz való kapcsolódása
megváltozik, konkrét célokra inkább a speciálisan erre készített
eszközök megfelelőek számára.

A
barátságai már hosszabb ideig tartanak, elfogadott tagja az egész
csoportnak. Arra is van már érzéke, önuralma, hogy a másiknak
szót fogadjon, ajánlott tevékenységbe is be tud kapcsolódni. A
gyerek belső egyensúlya engedi, hogy a különböző helyzetekhez
alkalmazkodjon. Képes arra, hogy utasításokat hajtson végre,
kötelességeket vállaljon, melyeknek teljesítése örömet szerez
neki és önbizalmát növeli.

  1. Az
    érettség jelei az alkotó tevékenységekben

Rajzaiban
törekszik a tudatos komponálásra, figyelme a vonalról a
felületre, a színekre helyeződik át, részletesebben kidolgozott
emberformát rajzol, rajzaiban megtalálható a szimmetria. A festés
során is megmutatkozik a komponálás, a határozottabb
színválasztás igénye. Gyurmázásnál az ujjak ügyesedésével
egyre felismerhetőbbek, finomabbak lesznek a figurák, az elkészült
mű egyre inkább hasonlít a megálmodotthoz. A gyapjú képeken
felismerhetővé válnak az alakok, a mű sokszor már egy egész kis
történetet jelenít meg. A bábozás során önálló
kezdeményezésből születnek az előadások, melyeket az iskolába
készülők a kicsiknek játszanak. Ekkor az egész folyamatot maguk
irányítják a berendezéstől a mesélésig.

Óvodánkban
az iskolába menő gyerekek egész éven át változatos
tevékenységeket végeznek:

  • Ősszel
    elkezdik a fonal munkákat, „körmöcskéznek”,

  • télen
    kezdődik a szövés, melyből az év végére tarisznya készül,

  • egy
    mesét hallgatva, annak maguk választotta képeiről rajzok
    készülnek, melyek év végére kis „mesekönyvvé” állnak
    össze,

  • tavasszal
    az elkészült „körmöcskékből” lovacskázáshoz való kantár
    készül, melyet maguk hímeznek ki és varrnak össze.

  • Szintén
    tavasszal kezdik készíteni a babaházakat, melynek munkálataihoz
    szükség van fűrészelésre, reszelésre, csiszolásra, fúrásra,
    s melynek anyagát maguk festik meg.

Mindezen
tevékenységek során kialakított képességek hozzájárulnak a
gyerekek iskolaéretté válásához.

  1. Az
    érzelmi élet is sokkal összetettebbé válik

Szeretnek
mesélni álmaikról, szeretnek sugdolózni, titkot tartani; mindez
azt mutatja, hogy kezdenek különbséget tenni a külső és a belső
világ között, a kívánság és a valóság között. Érzelmeiket
jobban kezelik, kevésbé adják át magukat viharos érzéseiknek,
nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá válnak. Vágynak arra, hogy a
felnőttben követendő és követhető tekintélyt lássanak, akit
szeretetből megajándékozhatnak bizalmukkal.

  1. Változások
    a szociális élet terén

Az
eddig kialakult szokások a gyerekek igényévé válnak, amelynek
természetes módon tesznek eleget. A közös tevékenységekben
aktívan részt vesznek, elfogadják az adott tevékenység által
megkívánt magatartási formákat. Észreveszik, hogy kinek, miben
van szüksége segítségre, számba veszik a csoport tagjait,
érdeklődnek társaik iránt. Figyelmesen, türelemmel hallgatják
meg az óvónő és társaik közlését, kérdését, önként, vagy
az óvónő kérésére bekapcsolódnak a tevékenységekbe.
Tisztelettel viselkednek a felnőttekkel, az óvoda dolgozóival,
vigyáznak munkájuk eredményeire. Ébredezik bennük a közösségi
öntudat, örülnek a közösen elért sikereknek. Érzelmileg és
értelmileg egyaránt elfogadják és követik az óvónő kérését,
útmutatását. Adott tevékenység (játék, munka) által megkívánt
magatartási formát önként vállalják. A megkezdett munkát kérés
nélkül befejezik. Képesek társaikkal együttműködni,
kívánságaikat, törekvéseiket módosítani, esetleg elhalasztani,
ha erre szükség van. Felelősséget éreznek a vállalt
feladatért, amelyet akkor is elvégeznek, ha nehézséget jelent,
vagy érdeklődésüket már nem köti le.

Önálló
véleményalkotásra is vállalkoznak, választanak és döntenek
ismert helyzetekben.

  1. Az
    önállóság fejlődése a személyes higiéné, az étkezés és
    az öltözködés során

Iskolába
lépés előtt a gyerekek önmaguk is képesek mindennapi
szükségleteket életkoruknak megfelelően önállóan kielégíteni.
Étkezés közben kulturáltan viselkednek, igénylik az asztal
esztétikus rendjét.

Önállóan,
a megfelelő sorrendben öltöznek, vetkőznek, holmijukat hajtogatva
a helyükre teszik. Ruhaneműjükkel gondosan bánnak, cipőfűzőiket
megkötik.

Ügyelnek
saját személyük és környezetük rendjére, gondozottságára.

Észreveszik,
ha valami hiányzik, vagy rendetlen, a rendetlenséget megszüntetik.

  1. A
    gondolkodásban is új tartalmak jelennek meg

Az
utánzásos tanulás és a spontán érlelődés sajátosságai
jellemzik az egész kisgyermekkort mintegy a hetedik életév
fordulójáig, amikor az önkéntelen, igen intenzív, de könnyen
elterelhető figyelem helyébe a sokkal kisebb hatékonyságú, de a
tárgynál már megtartható, szándékos figyelem lép. A gyermek
képessé válik a szóbeli, verbális tanítás befogadására.

Az
iskolaérett gyerek képes igazi kérdéseket feltenni, 10-15 percig
koncentrálni szabadon vállalt munkájára, valamilyen feladatra,
tárgyra, gondolkodni, valamit pontosan megmagyarázni, folyamatosan
tisztán beszélni. A gyerekben kialakul az ok-okozati gondolkodás,
helyesen használja a múlt időt, emlékezete tudatossá válik.
Mindezek képessé teszik őt arra, hogy a későbbiekben új
gondolati struktúrákat fogadjon be. Most már várja az iskoláskor
tanulási formáit.

VII.
Ellenőrzési, értékelési alapelvek

Tervezés
és visszatekintés

A
Waldorf-óvodánk pedagógusai jelentős időt és munkát szánnak
arra, hogy következetesen és állhatatosan megformálják és
kidolgozzák a maguk munkájának tervszerű egyéni keretét,
figyelembe véve a napok, hetek ritmusát, a legapróbb
rész-mozzanatokat és módszertani lépéseket az egész év
folyamatában.

A
Waldorf-óvónő rendszeres visszatekintést végez: mérlegeli,
végig gondolja, hogy elképzelései milyen formában váltak valóra.

A
visszatekintés több szintre vonatkozik: a napra, az adott
ünnepszakra, a gyerekek egyéni fejlődésére. Általában az óvónő
saját magának naplót vezet a tapasztalatairól, megfigyeléseiről,
s a problémás helyzetekről. Ezek a feljegyzések azért fontosak,
mert a csoportvezető óvónőtől elvárható, hogy a gyerek
fejlődési szintjét, problémáit, lehetőségeit folyamatosan
kövesse az óvodaérettség és az iskolaérettség között.


  1. Gyerekmegfigyelés

Már az
óvodába való felvételkor a szülők részletes leírást írnak,
amelyből a terhesség időszakától kezdve a születésen át az
óvodába lépésig nyomon követheti az óvónő a gyermek testi,
lelki és szellemi fejlődését, megismerheti a gyermek szokásait,
rokon- és ellenszenveit, félelmeit és örömeit. A gyermek
megnyilvánulásait a mozgásban, a játékban, a rajzban a
kibontakozó személyiség első jelzőjeként fogja fel az óvónő.
Az óvónő már ettől az első találkozásuktól, a felvételi
beszélgetéstől fogva élő, belső képet alakít ki a gyermekről,
amely folytonosan változik, soha se lesz kész, állandóan
fejleszthető marad. A gyermeket úgy tekinti, mint egy feltett
kérdést, amit egyre jobban kell értenie ahhoz, hogy tudja őt
segíteni a felnövekedésben. Ebből a célból az óvónők maguk
elé idézik — lehetőleg minden nap — az esti órákban, elalvás
előtt csoportjuk gyermekeit, s ez a mindennapos praxisban igen
hasznos gyakorlatnak bizonyul.

Ha
alszanak rá egyet, a következő napon előálló helyzetekben
feltehetőleg nagyobb

intuíciós,
improvizatív erővel találnak majd gesztust, szót vagy cselekvést
segítségül.

A
gyermek mindennapi öltözködésétől, táplálkozási és alvási
szokásain át, játékáig úgyszólván minden testi, lelki
mozzanat szóba kerül az óvónők és a szülők rendszeres
beszélgetésein.

  1. A
    konferencia

Óvodánkban
az óvónők kéthetente tartanak konferenciát. A konferencia
pedagógiai, önnevelő – önképző és technikai, adminisztratív
részből áll. Minden nevelésre, pedagógiára közvetve vagy
közvetlenül kiható kérdésben a konferencia vezeti az óvodát.
Itt születnek azok a döntések,melyeket az intézmény életében
időről – időre meg kell hozni.

A
konferencia leglényegesebb része pedagógiai jellegű, melyben
minden esetben gyermekmegbeszélésre is sor kerül. Ekkor mindaz
szóba kerül, ami a testi – fizikai, lelki és szellemi
állapotrajzokon át a családi helyzetig megmutatkozik. A gyermekről
való közös képalkotás során megszülethetnek a válaszok a
kérdésekre: hogyan, milyen módon van szüksége a segítségre a
gyermek további fejlődéséhez.

A
konferencia másik fontos alkotó eleme az önnevelést, önképzést
szolgáló, művészeti tevékenységet és egy adott mű közös
tanulmányozását tartalmazó része. Az így szerzett ismereteket,
valamint az önnevelésben kifejlesztett intuitív megismerő erőket
a pedagógiai gyakorlatban, a mindennapok során alkalmazzák.

VIII.
Az óvodai élet megszervezése, ritmus a mindennapokban

Az
emberi életet át-meg átszövik a különböző ritmusok. Ezek
érzékelhetők például a napszakok, az évszakok váltakozásában,
de megtalálhatók az ember testi folyamataiban is. A kisgyermek
testi ritmusai csak lassan válnak rendszeressé. A Waldorf-pedagógia
ezt a folyamatot úgy segíti elő, hogy a gyerekek életét
ismétlődő, rendszeres időbeosztással tagolja.

A
témakörök, tevékenységek, művészeti foglalkozások, munkák,
ételek, mesék, verses-dalos „füzérek” mind-mind visszatérnek
napi, heti, havi és éves ritmusokban.

  1. A
    nap ritmusa

Fontos
szempontok a napirend kiépítésekor:

  • Lehetőleg
    minden gyerek végig vegyen részt a csoport életében. Az ettől
    eltérő megoldások mindig egyénileg megoldandó helyzetek
    legyenek.

  • Egymás
    után következzenek a rövidebb, közösen végzett tevékenységek
    és a hosszabb szabad játék tevékenységek frissítő
    váltakozásban, mintegy követve a ki és belégzés ritmusát.

  • A
    tevékenységek jellegét tekintve maradjon minden nap azonos
    felépítésű, de a tartalma az egymást követő ritmusokban
    térjen vissza.

  • Legyen
    helye a kivételes alkalmaknak is.

  1. Napirendünk

  • A
    gyermekek érkezése, szabad játék, reggelizés, napi kézműves
    tevékenység, melyet az óvónő elkezd, és a gyerekek
    bekapcsolódhatnak.

  • Rendrakás,
    melyet az óvónő egy dal megszólalásával jelez.

  • Reggeli
    kör az évszakasztalnál, aktuális, évszakhoz igazodó versekből,
    énekekből összeállított „füzér” .

  • Öltözködés,
    szabad játéka kertben.

  • Tisztálkodás,
    ebéd.

  • Mese,
    vagy bábozás, a szülők jönnek a gyerekekért.

Napirend
folytatása délutánosság esetén

  • Tisztálkodás

  • Mese,
    kis szertartás

  • Alvás

  • Uzsonna

  • Szabad
    játék, udvar

  • Búcsúzás,
    hazamenés

  1. A
    délutánosság kérdése

Óvodánk a 2013/2014-es
tanévtől egész napos nyitva tartással működik. Sok gyermek
azonban ebéd után, egy órakor hazamegy a szüleivel, s a délutáni
alvás után egy sokkal nagyobb és megnyugtatóbb személyes térben
játszva és merengve dolgozhatják fel a délelőtt eseményeit.

A társadalmi változások
és az egykeresős családmodell megbomlása nyomán azonban egyre
több Waldorf óvoda is kialakítja a délutánosság feltételeit.
Óvodánk a délutáni működés beindítására a 2013/2014-es
tanévtől kapott működési engedélyt.

A
délutánosság felvállalásáról a pedagógusok, szülők és
fenntartók közösen döntöttek, együttesen megteremtve annak
pedagógiai személyi, gazdasági és jogi feltételeit a WOP
rendelkezései alapján.

A
délután fő feladata, hogy a gyermeknek a délelőtt folyamán
szerzett élményeinek feldolgozásához, pihenéséhez, alvásához
nyugodt környezetet teremtsen. A délutáni pihenő rendjének
megfelelő módon illeszkednie kell a délelőtti óvodai élethez,
megvalósítva a Waldorf-pedagógia nevelési elveit.

Teendők,
feladatok a délutánnal kapcsolatban:

  • Az
    álomba merülés lehetőségét minden eszközzel segíteni kell.

  • A
    kisgyermek biztonságérzetének megteremtése érdekében
    függönyökkel kis kuckókat különíthetünk el.

  • Az
    alvást megelőző teendők – fogmosás, hálóhelyek elrendezése,
    vetkőzés, öltözés – mind nyugalomban, kis szertartások által
    jelezve történjenek.

  • Az
    előkészületeket az eltelt nap végiggondolása, a szülők
    érkezéséig történő előretekintése zárhatja, majd végül
    ima és ének vezethet át a teljes csend és nyugalom állapotába.

  • A
    délután a napközbeni élmények feldolgozására hivatott, és
    ébredés után sem kíván „új élményeket” adni a gyereknek.

  • A
    korábban ébredő nagyobb gyerekek képeskönyvet nézegethetnek,
    elővehetik körmöcskéjüket vagy segíthetnek az óvónőnek az
    uzsonna előkészítésében.

  • Az
    uzsonnát szabad játék követi, majd a nap közös befejezése, a
    búcsúzás zárja

  1. A
    hét ritmusa

A hét
napjaihoz kötődő, mindig vissza-visszatérő azonosságok tagolják
a hetet érzékletesen. Az óvónő mindezt nagyon tudatosan alakítja
ki, úgy, hogy a művészeti tevékenységek, sőt, az étkezésnél
fogyasztott gabonák is az egyes napoknak megfelelő sorrendben
ismétlődjenek.

  1. Heti
    rendünk

Hétfő
– tevékenység: rajzolás

  • gabona
    étel: rizs

Kedd –
tevékenység: gyapjúkép készítés, euritmia, séta az
arborétumba

  • gabona
    étel: árpa

Szerda
– tevékenység: gyurmázás

  • gabona
    étel: köles

Csütörtök-
tevékenység: kenyérsütés

  • gabona:rozs,
    búza

Péntek
– tevékenység: festés

  • gabona
    étel: zab

  1. Az
    ünnepek ritmusa

Rudolf
Steiner gondolatát idézve: „Az ünnepek az év és az élet
forduló- és csomópontjai, amelyek a világmindenség
szellemiségével kapcsolhatják össze az embert.” Egy-egy ünnepen
a mindennapi élmények tudatosan kiválasztva töltenek be egy
kijelölt helyet és formát s ezzel majd újra visszahatnak a
hétköznapokra.

A
természet szüntelen körforgásban, az évszakok váltakozásában
— tavaszi újulásban, nyári fényben, őszi érettségben, téli
álomban — éli ritmusát. Mindez a ki- és belégzés ritmusát
követi és megszabja az ember életét, munkáját. A
Waldorf-pedagógiánk felfogása szerint alvás és ébrenlét, nyár
és tél, a ki- és belégzés hasonló, egymást imitáló ritmusok,
melyeknek az ember lényére gyakorolt hatását nem hagyhatjuk
figyelmen kívül a nevelés folyamatában sem.

  • A
    tavasz és a nyár: kitágulás-kilélegzés, a megnyilvánulás és
    keletkező élet évszaka. A Föld ereje megmutatkozik: a
    rügyfakadás, növekedés, virágzás időszakát éljük.

  • Az
    ősz-tél ellenkező előjelű: befelé fordulás, koncentráció, a
    Föld ereje is, így a növények is visszahúzódnak.

Óvodánkban
ezekkel a ritmusokkal összhangban, ünneptől – ünnepig próbálunk
élni a gyerekkel. Születésnapokon és az év ünnepein nemcsak
személyes élményt élhet meg a gyerek, sokkal többet, a
közösen
emberit
.

Az
ünnepek megformálását bizonyos tradíciók segítik, melyek
részben ősi, népi hagyományokhoz kapcsolódó „természetvallásos”
megértésből, részben — a mi kultúránkban — keresztény
szokásokból, részben pedig átélhető
képekből”
állnak.

Feladataink

  • Az
    ünnepek megjelenítése minden évben új, személyes viszonyt
    kíván az óvónőtől az ünnepek időt álló tartalmával és a
    jelképekkel kapcsolatban, és ezeken keresztül, az évszakokhoz, a
    természethez, a hagyományokhoz való megújult odafordulást.

  • Az
    óvónő érzékekkel felfogható, átélhető formába önti a
    gyerekek számára az ünnepi tartalmakat, mivel a gyermekek,
    koruknál fogva még nem érthetik meg közvetlenül az ünnepek
    belső tartalmát.

  • Az
    ünnepeket a tartalmukat megjelenítő jelképekkel próbálja a
    gyermekek számára átélhetővé tenni.

  • A
    csoportszobában tükröződnie kell az adott évszak hangulatának
    és az évkörön belüli ünnep jellegzetességének.

  • Ez
    megjelenhet:

  • a
    képválasztásban, a szimbólumokban (egy-egy képzőművészeti
    alkotás reprodukciója, általában képeslapnyi nagyságban),

  • a
    virág vagy a termés díszekben,

  • a
    használatban lévő anyagok, terítők színeiben.

  • Mindezek
    helye az úgynevezett évszakasztal, amely egyben a gyertya helye
    is. Az óvónőtől függően ez nagyon élő és élményt keltő
    sarok lehet a gyerekek számára, ahol nap mint nap találkoznak a
    mesevilággal is, az ünnep tartalmával, a szertartások
    áhítatával, közös együttlétek élményeivel, emlékeivel. (
    Például ősszel itt bukkanhatnak föl a törpék, karácsonykor
    itt jelenhetnek meg a betlehemes figurák, tavasszal a virág babák,
    nyáron a tündérek.)

  • A
    természet átélésében nem elég visszafordulni a természethez.
    Pontosan meg kell figyelni jelenségeit, elmélyülni bennük, azaz
    el kellene sajátítani egy bizonyos „természet érzéket”.

  • A
    gyermekkel való eleven kapcsolatában az óvónőnek lehetősége
    van a gyerektől tanulni: felfedezni a már ismert világot is, úgy
    mintha sose látta volna, átadva magát a megismerésnek, mely
    erőként segíti őt.

Az
ünnepeknek akkor van értelmük, ha azok nem üressé vált formák,
– csak kikapcsolódások – hanem megszületik az emberben az ünnepet
teremtő erő.

Ez a
folyamat tevékeny, mégis türelmes várakozással teli. Van remény
arra, hogy az ünnep eljön és ragyogó fényével bevilágítja a
környezetét és megszólít minket.

Minél
hosszabb a ritmus, minél tovább kell várni, míg visszatér egy
olyan jeles nap, mint például a gyermek születésnapja, amit az
óvodástársaival együtt ünnepelhet, annál nagyobb érzelmi
töltéssel éli meg a várakozást, a beteljesülést, majd a rá
való emlékezést is.

  1. Ünnepeink

  • A
    Gyermekek Születésnapja,

  • Hálaadás
    – Betakarítási Ünnep

  • Szent
    Mihály Ünnep – Papírsárkány röptetés – Bátorság próba

  • Szent
    Márton Ünnep – Lámpásokkal az erdőben

  • Advent
    – Szent Miklós – Roráté – Reggeli éneklés – Adventi
    kert ünnepe

  • Vízkereszt
    – Három király időszak

  • Farsang
    – Télbúcsúztatás, vigalom

  • A
    tavasz kezdő napja

  • Húsvét
    – Húsvéti tojás keresés

  • Mécses
    úsztatás – Fények a vízen

  • Mennybemenetel
    – Pillangók születése

  • Pünkösd
    – Galambok jövetele

  • Szent
    János időszak – Nyár Ünnep

  1. Nyitva
    tartás – szünetek

Az
óvoda a szülők munkaidejéhez többé-kevésbé alkalmazkodva
reggel nyit. Nem túl korán, mert a gyereknek ki kell aludnia magát.
(Reggel fél nyolctól vagyunk nyitva, s kilencig lassan minden
gyerek megérkezik.) Ennek az időpontnak a betartását azért
kérjük, hogy a (minimálisan egy órai) benti szabad játékra
lehetősége legyen minden gyereknek.

A
ritmikus váltásokba és
változásokba
tartoznak a pihenők és a szünetek, ugyanúgy, ahogy az alvás
hozzátartozik az emberi természet ritmusához. Negyedévenként
szüksége van a gyerekeknek szünidőre, amikor az óvodában
szerzett tapasztalatokat beleviszik saját életükbe és
feldolgozzák élményeiket.

Nevelés
nélküli pedagógiai szünetek az óvodában

Őszi
szünet (tartama kb. egy hét )

Adventi
szünet (tartama kb. két hét)

Farsangi
szünet (tartam kb. egy hét)

Húsvéti
szünet (tartama kb. egy hét)

Nyári
szünet (tartalma kb. két hónap)

  1. Óvodánk
    kapcsolatrendszere

  1. Belső
    kapcsolatok

A
Waldorf-óvoda szociális szervezeti forma, ahol a gyermekekért
történik minden, a szülők és a pedagógusok együttműködnek a
pedagógia gyakorlati megvalósításáért.

Óvodánk
és a családok együttműködése

  • Az
    óvodánkba való felvételkor beszélgetést kezdeményezünk a
    szülőkkel. Alapvető kérdés, milyen is a gyermek, akinek
    óvodánkat választották, mi hozta őket hozzánk, mennyire
    ismerik a Waldorf-pedagógiát. Előzőleg tájékoztatást kaptak
    a gazdasági, jogi működésünkről és a szülői közösség
    kapcsolatáról.

  • Baba-mama
    csoportunk működik, ahol heti egy alkalommal a délelőtti
    napirendünk egy-egy részéből kapnak ízelítőt az érdeklődő
    családok.

  • Családlátogatás
    során megismerkedünk az újonnan érkező gyermekekkel otthoni
    környezetükben.

  • Havonta
    egyszer szülői estet tartunk, ahol a Waldorf-pedagógia alapján
    nevelési kérdésekkel foglalkozunk, művészeti tevékenységet
    folytatunk, megbeszéljük az óvoda aktuális kérdéseit.

  • Év
    közben pedagógiai beszélgetéseket tartunk, ahol egyéni
    problémákkal foglalkozunk, , ha szükséges megoldásokat nyújtunk
    illetve tájékoztatást adunk a szülőknek gyermekük
    fejlődésérő,l ha szükséges megoldásokat keresünk, illetve
    tájékoztatást adunk a szülőknek gyermekük fejlődéséről. A
    jó együttműködés érdekében szülők is, óvónők is bármikor
    kezdeményezhetnek ilyen beszélgetéseket.

  • Ismeretterjesztés
    céljából előadásokat szervezünk meghívott előadókkal a
    szülőket érdeklő témákban (nevelés, orvoslás, egészséges
    életmód, ünnepkörök…).

  • A
    készülődések az ünnepekre, a közös óvodaszépítő munkák
    is jó lehetőséget nyújtanak a szülőkkel való kapcsolat
    elmélyítésére, illetve a családok közötti barátságok
    kialakulására.

Hagyományaink

  • közös
    kirándulások szervezése

  • ünnepekre
    való közös készülődés

  • kézműves
    napok

Óvodánk
és a Fenntartó Egyesület együttműködése

Az
óvoda és a Fenntartó közötti kapcsolat meghatározója a
Waldorf-pedagógia szellemisége. A Fenntartó saját szempontjait az
Óvodaszéken keresztül juttatja érvényre. Az Óvodaszék tagjai:
az Óvónői konferencia 2 fő, a Fenntartó 2 fő, valamint a Szülői
kör 2 fő képviseletében. Az óvónők évente egyszer beszámolót
tartanak a Fenntartónak a pedagógiai munkáról.

  1. Külső
    kapcsolatok

Óvodánk
a pedagógiai feladatok elvégzése, a gyermekek egészségügyi,
gyermekvédelmi és szociális ellátása, valamint egyéb ügyekben
rendszeres kapcsolatot tart fenn más intézményekkel.

A
kapcsolattartás formái és módjai

  • Közös
    megbeszélések tartása,

  • Szakmai
    előadásokon és megbeszéléseken való részvétel,

  • Rendezvények
    látogatása, azokon való részvétel,

  • Szakmai
    tájékozódás személyesen, e-mailben vagy telefonon.

Óvodánk
kapcsolata különféle szervezetekkel

  • Az
    óvodát fenntartó Dél-budai Waldorf Egyesülettel,

  • A
    gyermekek és az óvoda dolgozóinak egészségügyi ellátásáról
    gondoskodó intézményekkel,

  • Más,
    a Waldorf-pedagógiai program alapján működő intézményekkel:
    óvodákkal, iskolákkal,

  • Magyar
    Waldorf Óvónők Szemináriumával: hospitálók fogadása,

  • Magyar
    Waldorf Szövetséggel: tagság,

  • Waldorf
    – Ház – pedagógiai szolgáltató intézettel,

  • Pedagógiai
    szakszolgálattal,

  • Gyermek-
    és ifjúságvédelmi hatóságokkal,

  • Budapest
    XI. ker. Önkormányzatával.

  1. Inkluzív
    pedagógia

A
Waldorf-pedagógia befogadó pedagógia. Nevelési alapelveiből
következően minden egyes gyermekben tiszteli a sokrétű emberi
természetet, s a gyermek megnyilatkozásaiból látja, mire van
szüksége. Ezt speciálisan kimunkált figyelemmel éri el, mely nem
engedi a szabadon feltörő kritikát, ítélet és előítélet-mentes.
Nehézségeket leküzdő, szeretetteljes együttélést vállal a
gyermekkel, amelyben megőrzi a gyermek emberi méltóságát.
Elvárások helyett minden egyes gyermeknek érzelmi biztonságot,
védettséget nyújt.

  1. Differenciálás

A
differenciálás szellemében a hátrányokkal és az előnyökkel
rendelkező, különleges bánásmódot igénylő gyermekek nevelése
során figyelembe kell venni az egyéni sajátosságokat. Szükséges
a nevelési folyamat speciális tervezése, szervezése. A
megvalósítás során a különböző egyéni sajátosságokkal
rendelkező gyerekek részére biztosítani kell, hogy a különböző
tevékenységeket testre szabottan, egyéni módon végezhessék.

A
Waldorf-pedagógiából alapelv szerűen következik a
differenciálás:

Pedagógiánk
tiszteletben tartja a minden egyes gyermekben megnyilvánuló,
sokrétű emberi természetet. A pedagógus a gyermek
megnyilatkozásaiból „tudja meg”, hogy mire van szüksége a
gyermeknek, ide értve a speciális, egyéni jellemzőket is. Ez a
kísérés egy speciálisan kimunkált megfigyelést igényel a
pedagógustól, amely ítélet- és előítélet-mentes. Nem engedi a
szabadon feltörő kritikát, sőt nehézségeket leküzdő,
szeretetteljes együttélést vállal a gyermekkel, melyben a gyermek
emberi méltóságát megőrzi. A Waldorf-óvodai nevelés a
gyermekben működő természetes erőket támogatja úgy, hogy a
gyermek szabadon tudja azokat alkalmazni, fejleszteni. A gyermek
belső világának, képességeinek fokozatos érlelődését segíti
elő: ott ajánl segítséget, ahol a gyerek éppen tart, és
megvárja, hogy a gyerek önállóan találja meg a következő
lépést. Az óvodai élet tevékenységi formái, azok megszervezése
megteremtik a differenciálás lehetőségeit, a gyermekek saját
tempójukban történő érését, fejlődését.

A
gyermekek közötti fejlődésbeli különbségek megnyilvánulhatnak:

  • Eltérő
    biológiai szükségleteikben (testi, idegrendszeri
    sajátosságaikban)

  • Adottságaikban
    (értelmi képességeik, kifejezőkészségük terén)

  • Tapasztalataikban,
    egyéni élményeikben

  • Mozgásigényükben
    (túl mozgékony, megülő)

  • Társas
    magatartásukban, kontaktusteremtésükben (visszahúzódó, aki
    mindenkivel rögtön megtalálja a hangot)

  • Érzelmeikben

  • Érdeklődésükben

Feladataink
az egyéni bánásmód, a differenciált fejlesztés terén:

  • Az
    óvónő biztosítja, hogy a gyermekek a rájuk jellemző sajátos
    vonásuknak megfelelően váljanak a közösség tagjaivá.

  • Az
    óvónő mindig igyekszik tetteivel és szavaival finoman kifejezni,
    hogy a gyermekek közötti különbségek, az eltérő fejlettségi
    szint, a teljesítménykülönbség természetes jelenség. Senki
    sem kap semmiféle „címkét”, megkülönböztető jelzőt vagy
    elmarasztalást, mert a többitől eltérő külsejű vagy az adott
    helyzetben másképp gondolkodik, cselekszik, másképp fejezi ki
    magát, teljesítménye, magatartása különbözik a többiekétől.

  • Megteremti
    az alkalmakat, hogy lehetőség szerint minden gyermek tűnjék ki
    valamiben, legyen rá jellemző pozitív megnyilvánulás. A gyermek
    tapasztalatait, felfedezéseit, képességeit a speciálisan
    kimunkált megfigyelés következtében jól ismerő, alkotó,
    együttműködő felnőtt tudja tolerálni az egyéni eltéréseket.

  • Az
    egész közösség előtt álló feladatokat minden egyes gyermek
    számára saját, utánozható példáján keresztül teszi
    közelivé, érthetővé, érzelmileg elfogadhatóvá, vonzóvá.

  • Minden
    helyzetben törekszik arra, hogy a gyermekek megkapják a választás
    lehetőségét. Ha a gyermek az általa választott szinten
    teljesít, elfogadásáról , támogatásáról biztosítva őt,
    lehetővé teszi, hogy a következő lépést a gyermek önállóan
    találja meg.

  • A
    döntés és választás lehetőségét a gyermek életkorának
    megfelelő helyzetekben biztosítja. A korának nem megfelelő
    felelősséget igénylő, túl sok döntési helyzet a gyermeket
    elbizonytalanítja.

  • Az
    egyéni bánásmód következtében a gyerekeknek megmutatkoznak
    rejtett, egyedi vonásaik, ezzel téve színessé, változatossá a
    közösség életét.

Kivételes
képességű gyermekek gondozása

A
Waldorf-pedagógia kisgyermekkorban a személyiség komplex,
harmonikus fejlődését tartja kívánatosnak. Ezért nem támogat
ebben az életkorban semmilyen külön foglalkozást sem
intellektuális fejlesztést. A kiemelkedő képességeket oly módon
kívánja ápolni, hogy meghagyja a gyermeki személyiség
érlelődésének természetes ütemét, abba nem avatkozik bele a
tehetség túl korai fejlesztésével. Ezzel megvárja az én-erők
erősödését, fejlődését, és a megfelelő életkorban (már az
iskolában) megkezdi a tehetség gondozását.

Magatartás,
tanulási képesség terén eltérő fejlődésű gyermekek
gondozása:

Azon
gyerekek számára, akiknek a fejlődés folyamán gyógy- ill.
fejlesztő pedagógusi segítségre van szükségük, biztosítjuk,
hogy hozzájussanak a nekik megfelelő segítséghez. Ez történhet
óraadó fejlesztő pedagógus közreműködésével, vagy a kerületi
Pedagógiai szakszolgálat igénybe vételével.

  1. Sajátos
    nevelési igényű gyerekek gondozása

Óvodánk
a megfelelő háttér biztosításának hiányában csak úgy tud
fogadni sajátos nevelési igényű gyermekeket, ha a család
biztosítja számukra a szükséges fejlesztés lehetőségét.

  1. Esélyegyenlőség


A Waldorf-pedagógiában
alapelv a gyermekközösségek szociális sokszínűsége, az
osztályközösségek kialakításában így már eleve igényt
fogalmaz meg az alkalmazott pedagógia a szociálisan vagy egyéb
okból hátrányos helyzetben lévők integrálására.

A
Waldorf-pedagógia alapelvei biztosítják az esélyegyenlőség
megvalósulását. Különbözőség és beilleszkedési nehézségek
esetén az óvónő a gyermekre külön figyelmet fordít, fejlődése
érdekében egyénre szabott pedagógiai eszközökkel él.

Az
intézményben tilos a hátrányos megkülönböztetés (bármiféle
okból), továbbá minden olyan különbségtétel, kizárás,
korlátozás vagy kedvezés, amelynek célja vagy

következménye
az egyenlő bánásmód megszüntetése vagy akadályozása. A
feladatellátás módjára vonatkozó döntések, intézkedések
meghozatalakor a gyermek, a tanuló mindenekfelett álló érdekét
kell figyelembe venni.

Az
esélyegyenlőséget szolgáló tevékenység

  • Az
    esélyegyenlőtlenségre utaló jelekkel rendelkező gyerekek
    kiszűrése

  • Kiemelt
    figyelem biztosítása

  • Tájékoztatás
    a szükséges fejlesztések igénylésének lehetőségéről

  • A
    szülői közösség segítségnyújtása a rászorulóknak, amely
    lehet tárgyi, szociális vagy anyagi jellegű

  1. Gyermekvédelem

A
Waldorf Óvodapedagógiai Program teljes egészét áthatja a gyermek
iránt érzett tisztelet. Szem előtt tartja a gyermek alapvető
jogait a testi egészségre, érzelmi biztonságra, és szellemi
szabadságra.

A
pedagógiai program sajátosságaihoz igazodva a gyermekvédelem az
óvoda-család kapcsolatára is hatékonyan kiterjed. Mivel óvodánk
szülői kezdeményezésre alakult, így szoros az együttműködés
a családokkal a Waldorf-pedagógia megvalósítása érdekében. Az
óvónők a szülők segítségére vannak nevelési problémáik
megelőzésében és megoldásában. Az elmúlt évek alatt még nem
volt ré példa, de indokolt estben, a gyermek érdekében az óvoda
felveszi a kapcsolatot a helyileg illetékes családsegítő és
gyermekvédelmi szervezettel, a megfelelő szakemberekkel, fejlesztő
pedagógusokkal.

A
gyermekvédelemmel kapcsolatos tevékenység

  • Az
    érintett gyermek életkörülményeinek és szociális helyzetének
    megismerése

  • Kapcsolattartás
    a családokkal, családlátogatás

  • Tanácsadás
    a Waldorf-pedagógia szellemében a rászoruló gyermekek és
    szüleik problémáinak megoldásában, amely feltételezi a
    hátrányos helyzetű gyermekek problémáinak alapos megismerését,
    figyelemmel kísérését és szükség esetén a tevőleges
    segítségnyújtást.

  • Az
    Óvónői konferencián az óvónők rendszeresen
    gyermekmegfigyelést folytatnak, amely tevékenységhez kérhetik a
    nevelési tanácsadó vagy gyermekpszichológus segítségét,
    véleményét.

  • Az
    érdekelt szülők tájékoztatást kapnak a lehetséges segélyekről
    és a támogatás célszerű felhasználásáról.

  • A
    szülőknek tájékoztató előadásokat szervezünk az
    egészségvédelem, nevelési kérdések témakörében.

  1. Szociális
    hátrányok enyhítését segítő tevékenység


A Waldorf-pedagógiában
alapelv az óvodai csoport kialakításában így már eleve igényt
fogalmaz meg az alkalmazott pedagógia a szociálisan vagy egyéb
okból hátrányos helyzetben lévők integrálására.

A
hátrányos helyzet leggyakoribb okai:

  • környezeti

  • anyagi

  • egészségügyi

  • a
    gyermek személyiségében rejlő okok

Óvodánkban
a szociális hátránnyal küzdő családok segítésének módjai:

  • Családlátogatás,
    konzultáció a fejlesztőpedagógussal, indokolt esetben
    gyermekvédelmi szakemberrel.

  • Szülőknek
    tartott előadásokkal.

  • Rendszeres
    egészségügyi felügyelet és orvosi ellátás (óvoda orvosával
    és védőnővel).

  • Az
    érintett gyermek szociális helyzetének diszkrét figyelemmel
    kísérése.

  • A
    szülők anyagi terheinek csökkentése érdekében (ritkán és
    alapos indok esetén) az egyesületi hozzájárulás mérséklése.

  • Továbbá
    a szülői közösség segítségnyújtása a rászorulóknak, amely
    lehet tárgyi, szociális vagy anyagi jellegű.

  1. Érvényességi
    rendelkezések

  1. A
    pedagógiai program érvényességi idejének meghatározása:

A
Program érvényes
…..
évtől,
a felülvizsgálati módosítás érvényes……….. szeptember
1-től visszavonásig.

  1. A
    program elfogadása és esetleges módosítására vonatkozó
    jogosultság:

  • A
    Nevelőtestület jogosult dönteni.

Módosításra
sor kerülhet:

  • Törvényi
    változás következtében.

  • Gyakorlati
    alkalmazás során felmerülő változás következtében.

  • A
    partnerközpontúság jegyében a Szülői szék kezdeményezésére.

  1. A
    program értékelése és felülvizsgálata:

  • Ha a
    törvény másképpen nem rendelkezik, legfeljebb 5 évenként
    szükséges.

  1. A
    program nyilvánosságra hozatalának módja:

Tájékoztatás
céljából a program kifüggesztésre kerül az óvodában, illetve
elérhető elektronikus úton, az intézmény honlapján – www.
rozsatneveto.hu

  1. Melléklet

Intézményi
adatok

Név:
Rózsátnevető Waldorf Óvoda

Székhely:
1114 Budapest, Badacsonyi u. 20-22. (bejárat a 1114. Budapest,
Diószegi út 44. sz. alatt)

OM-azonosító:
034475

Működési
engedély száma: BPB/012/03684-17/2013

Az Óvoda alapítója
és fenntartója

Neve:
Dél-budai Waldorf Egyesület

Székhelye:
1119 Budapest, Bártfai u. 31.

Alapító
okirat kelte: 2013. május 5.

Bírósági
nyilvántartásba vétel: PK.60.336/1997/2, 1997.05.20., sorszáma:
7574.

Közhasznúság
fokozata: közhasznú

  1. Melléklet

Jogszabályi
alapok

Nkt.26.§
(1) A pedagógiai programot nyilvánosságra kell hozni.

Nkt.72.§
(5) A szülő joga különösen, hogy a) megismerje a
nevelési-oktatási intézmény pedagógiai programját, házirendjét,
tájékoztatást kapjon az abban foglaltakról.

R.
82.§
(1)
Az óvoda, az iskola és a kollégium a pedagógiai programjának
legalább egy példányát oly módon köteles elhelyezni, hogy azt a
szülők és a tanulók szabadon megtekinthessék

R.(2)
Az óvoda, iskola, kollégium vezetője vagy az általa kijelölt
pedagógus köteles a szülők, tanulók részére tájékoztatást
adni a pedagógiai programról.

R.(3)
A pedagógiai programot a nevelési-oktatási intézmény honlapján,
annak hiányában a helyben szokásos módon nyilvánosságra kell
hozni.

Nkt.
26.§ (5) Az iskola pedagógiai programját vagy annak módosítását
a jóváhagyást követő tanévtől felmenő rendszerben vezetheti
be. – utalással

Nkt.63.§
(1)
f) a pedagógus joga, hogy a nevelőtestület tagjaként részt
vegyen a nevelési-oktatási intézmény pedagógiai programjának
megalkotásában, elfogadásában és értékelésében,

Nkt.70.§
(2)
A nevelőtestület a) a pedagógiai program elfogadásáról dönt.

R.
118.§
(3) Be kell
szerezni a szakmai munkaközösség véleményét – szakterületét
érintően –

a)
a pedagógiai program elfogadásához.

R.
121.§
(7) Ki kell
kérni az intézményi tanács véleményét a pedagógiai program,
elfogadása előtt.

R.
122.§
(9)
Az óvodaszék véleményt nyilváníthat a nevelési-oktatási
intézmény működésével kapcsolatos valamennyi kérdésben. Ki
kell kérni az óvodaszék véleményét a pedagógiai program, az
SZMSZ, továbbá a házirend elfogadása előtt.

Nkt.26.§
(1) A pedagógiai programot a nevelőtestület fogadja el és az
intézményvezető hagyja jóvá.

Nkt.
32.§ (1)
i)
a nevelési-oktatási intézmény pedagógiai programja HA EGYHÁZI
FENNTARTÁSÚ, a fenntartó jóváhagyásával válik érvényessé.

  1. SZ.
    MELLÉKLET

JOGSZABÁLYI
ALAPOK

Nkt.26.§
(1) A pedagógiai programot nyilvánosságra kell hozni.

Nkt.72.§
(5) A szülő joga különösen, hogy a) megismerje a
nevelési-oktatási intézmény pedagógiai programját, házirendjét,
tájékoztatást kapjon az abban foglaltakról.

R.
82.§
(1) Az óvoda, az iskola és a kollégium
a pedagógiai programjának legalább egy példányát oly módon
köteles elhelyezni, hogy azt a szülők és a tanulók szabadon
megtekinthessék

R.(2)
Az óvoda, iskola, kollégium vezetője vagy az általa kijelölt
pedagógus köteles a szülők, tanulók részére tájékoztatást
adni a pedagógiai programról.

R.(3)
A pedagógiai programot a nevelési-oktatási intézmény honlapján,
annak hiányában a helyben szokásos módon nyilvánosságra kell
hozni.

Nkt.
26.§ (5) Az iskola pedagógiai programját vagy annak módosítását
a jóváhagyást követő tanévtől felmenő rendszerben vezetheti
be. – utalással

Nkt.63.§
(1) f) a pedagógus joga,
hogy a nevelőtestület tagjaként részt vegyen a nevelési-oktatási
intézmény pedagógiai programjának megalkotásában, elfogadásában
és értékelésében,


Nkt.70.§
(2) A nevelőtestület
a) a pedagógiai program elfogadásáról dönt.

R.
118.§
(3) Be kell szerezni a szakmai munkaközösség
véleményét – szakterületét érintően –

a)
a pedagógiai program elfogadásához.

R.
121.§
(7) Ki kell kérni az intézményi tanács véleményét
a pedagógiai program, elfogadása előtt.

R.
122.§
(9) Az óvodaszék véleményt
nyilváníthat a nevelési-oktatási intézmény működésével
kapcsolatos valamennyi kérdésben. Ki kell kérni az óvodaszék
véleményét a pedagógiai program, az SZMSZ, továbbá a házirend
elfogadása előtt.

Nkt.26.§
(1) A pedagógiai programot a nevelőtestület fogadja el és az
intézményvezető hagyja jóvá.

Nkt.
32.§ (1)
i) a nevelési-oktatási intézmény
pedagógiai programja HA EGYHÁZI FENNTARTÁSÚ, a fenntartó
jóváhagyásával válik érvényessé.

Nkt.
69.§
(1) A köznevelési intézmény vezetője
e) jóváhagyja az intézmény

pedagógiai
programját.

2.SZ.
MELLÉKLET

Dél-Budai
Waldorf Egyesület

Tárgyi
feltételek meglétét igazoló tételes jegyzék

A 20/2012. EMMI rendelet szerint az
intézményfenntartóknak 2013. május 31-ig a meglévő
intézményeknek nyilatkozniuk kell a minimális heyiség és
felszerelési feltételek meglétéről.

A
Nkt. 9. § (8)-(10) és maga a
rendelet 2. sz. mell. bevezető rendelkezéseinél megengedi, hogy
az eltérő pedagógiai
elveket tartalmazó nevelési program az eszköz- és felszerelési
jegyzéktől eltérően határozhatja meg a nevelőmunka eszköz és
felszerelési feltételeit
.”
Az alábbi jegyzék a Waldorf Óvodapedagógiai Program (WOP)
alapján készült
.

  1. Helyiségek

ESZKÖZ/FELSZERELÉS

MENNYISÉG

MEGJEGYZÉS

Csoportszoba

2 egybenyíló
helyiség

22 gyermekre

Tároló(szertár)

1

Óvónői szoba

1

Szülői fogadó,
tárgyaló

1

Óvónői szobával
azonos

Gyermek öltöző

1

Gyermekmosdó, WC

1

3 mosdóval, 3 WC-vel

Felnőtt öltöző,
mosdó, WC

Öltöző
az Óvónői szobában

WC, mosdó külön
helyiségben

Bejáratok,
közlekedők, előtér

1

Játszóudvar

2

Első
udvar: kizárólagos használatban

Hátsó udvar másik
óvodával közös tér, de kijelölt saját terület

II.
Helyiségek bútorzata és egyéb berendezési tárgyai

Csoportszoba

ESZKÖZ/FELSZERELÉS

MENNYISÉG

MEGJEGYZÉS

Óvodai
fektetők/matracok vagy kiságyak

Ottalvó
gyermekenként 1db matrac

Beszerzés alatt

Fektető
tároló

Matraconként
egyedi tárolózsákkal megoldva

Matraconként 1 db

Gyerekméretű párna,
takaró, huzat

ottalvó
gyermekenként

Gyermekszék tömör
fából

25

Óvodai fektetők
(színes rongyszőnyegek, puha báránybőrök)

8
rongyszőnyeg

2
báránybőr

Gyermekasztal tömör
fából

4

Fényvédő függöny

4

Szőnyeg/természetes
anyagból/

2

Évszakasztal

1

Játéktartó polc,
szekrény

9

Fali és különálló

Évszakasztal

1

Hőmérő

1

Felnőtt szék

2

Textiltároló
(kosár/polc/szekrény)

1

szeméttároló

3

Konyhában is külön

Edény és evőeszköz
tároló

1

Helyi adottságok
szerint külön konyha-helységben

Konyhasarok vízvételi
lehetőséggel

1

Óvónői szoba

ESZKÖZ/FELSZERELÉS

MENNYISÉG

MEGJEGYZÉS

Íróasztal

1

Szék

2

Könyvszekrény

1

Zárható
iratszekrény

Beszerzés alatt

Telefon

1

mobil

Számítógép

1

Nyomtató

1

Gyermeköltöző

ESZKÖZ/FELSZERELÉS

MENNYISÉG

MEGJEGYZÉS

Öltözőrekesz,
ruhatároló, fogas

13

Fogasonként több
gyermek ruhatároló zsákjával

Cipőtároló

2

Helyi adottságok
szerint a padok alatt is tárolható cipő

Öltözőpad

4

Plusz zsámolyok 9db

Gyermekmosdó/WC

ESZKÖZ/FELSZERELÉS

MENNYISÉG

MEGJEGYZÉS

Gyermek mosdó

3

Gyermek WC

3

Szappantartó

3

Mosdókagylónként 1

Játszóudvar

Helyi
adottságok figyelembevételével: virágágyás, kerti
csap,farönkök, kerti szerszámok, bokrok

ESZKÖZ/FELSZERELÉS

MENNYISÉG

MEGJEGYZÉS

Fa libikóka

1

Első udvarban

Mászóka/csúszda

1

Hátsó udvarban

Homokozó és
tartozékai

2

Hátsó udvarban,
első udvarban is

Takaróháló

2

III. Tisztálkodási felszerelések

ESZKÖZ/FELSZERELÉS

MENNYISÉG

MEGJEGYZÉS

Tisztálkodási
felszerelések:

Ruhakefe

1

Óvónői szobában

Körömkefe

5

Mosdókagylónként 1

Szappantartó

5

mosdókagylónként 1

Felnőtt kézmosó
mosdó

2

Körömkefével,
szappantartóval. Óvónői szobában is, valamint külön
helyiségben

Egyéni
tisztálkodószerek

(fogmosópohár,
fogkefe, fésű

22+2

Abrosz vagy textil
alátét

3 váltás

Takaró

Alvó gyermeklétszám
szerint

Beszerzés alatt

IV.
Felnőttek munkavégzéséhez szükséges eszközök

ESZKÖZ/FELSZERELÉS

MENNYISÉG

MEGJEGYZÉS

vasaló

1

vasaló állvány

1

szennyestároló

1

Óvónői szobában

Kerti munka eszközök

1-1

Ásó, gereblye,
létra, kanna

Takarító eszközök

Felmosószett 2;
seprű, partvis

Hűtőgép

1

Porszívó

1

V.Melegítőkonyha
eszközei

ESZKÖZ/FELSZERELÉS

MENNYISÉG

MEGJEGYZÉS

Tányérok

57

+ 68 müzlis tál,
nagyobb tálak

Poharak

36

Bögrék

55

Konyharuhák

10

Melegítőlábasok,
fazekak

7

Tálalótálak
(jénai, porcelán)

10

üveg tál, kerámia
sütő tál, nagy salátás tálak

Kenyereskosár

3

Tálcák

6

Fa

Kancsók

5

Üveg, porcelán

Szeletelőkések

11

7 kisebb, 4 nagy

Merőkanalak

4

Vágódeszkák

3

VI.
Nevelómunkát segítő játékok és egyéb eszközök

Különféle
játékformák (mozgásos játékok,

szerepjátékok,
építő-konstruáló játékok,

dramatizálás
és bábozás, barkácsolás)

eszközei:

textíliák,
gyapjú len, vászon, pamut,

bársony
selyem, színes-gyapjú, kosarak,

üvegek,
kuckók, koronák, palástok, bábuk,

babák,
filc állatok.

Minden
játék természetes anyagból

készült.

anyag,
terítő 15 db., tönköly párna 27 db., babaágynemű, anyagok
10 db., pólya 1 db., babaruha 11db., kendő 4 db., Waldorf babák,
manók, párnababák 13 db., babakocsi 2db., babakonyha polc 3db.,
babakonyha 1 db.játék vasaló, állvány, szárító 1 db.,
konyhai készlet, babaház 1 db. bútorok 18 db. bábok 17 db.
szerepjáték ruhák, kellékek 17 db.,filc állat 10 db. filc
labda 3 db.kötött állat 18 db. fa jármű 17db., sínpálya 1
db., fa játék 1db. golyópálya 1 db. teknő 2 db. rönk
építőkocka készlet 1 db. paraván1 db. gyerekbútorok stb.

Az
óvoda nevelési programja szerint rendelkezésre állnak

Gyermeklétszám
figyelembevételével.

Mozgáskultúrát,
mozgásfejlődést segítő,

mozgásigényt
kielégítő eszközök:

botparipák,
lókantárok, labdák, kötelek.

Csoportszobai
és udvari eszközök

botparipa
1 db., nagy fa dobozok 6 db., játék pallók 7 db., rácsos
mászó 1 db. textil hinta 1 db. függesztő kötél 1 db.,

tuskók, rönkök 5
db. pad 4 db., talicska 1 db. mászóka, csúszda 1 db. zsákhinta
1 db., rönk asztal 4 db. vizi játék 1 db., kötél 3 db. fa
teknő 3 db. lapátok, vödrök stb.

Ének,
zene, énekes játékok eszközei:

rézharangok,
xilofonok, hárfa, csörgők, bot,

fúvós,
pengetős hangszerek

lant (hárfák) 3
db., metallofon 1 db., hangonkénti metallofon 2 db. csörgők 2
db., ritmusfa 2 db., 1 db. béka ritmus hangszer 1 db. madársíp
1 db.

Az
anyanyelv fejlesztésének, a

kommunikációs
képességek fejlesztésének

eszközei

Értelmi
képességeket (érzékelés, észlelés,

emlékezet,
figyelem, gondolkodás) és a

kreativitást
fejlesztö anyagok, eszközök:

kagylók,
fenyőtoboz, kövek, kavicsok,

gyökerek,
fakéreg, ásványok.

Ábrázoló
tevékenységet fejlesztő anyagok,

eszközök:

méhviasz
gyurma és kréta;

színes
gyapjú, filc gyapjútáblák;

méhviasz
lapok;

rajztábla
tartó, akvarell festék, vastag ecset,

szivacs,
rajztábla;

természetes
alapanyagú fonalak.

rajztábla
tartó 1 db., rajztábla 22 db.,

akvarell
festék színenként 1 db. (kék, sárga, piros, narancs),

ecset
13 db.

A
természeti – emberi – tárgyi környezet

megismerését
elősegítő eszközök, anyagok:

kristályok,
ásványok, kövek különféle

méretben
és mennyiségben;

rongybabák,
kötött vagy nemezelt;

babaház,babakocsi,
bababútorok,

babakonyhai
eszközök.

babaház 1 db.,
babakocsi 2 db., bababútor 18 db. babakonyha eszközök 55 db.

Munkajelleg”
tevékenységek eszközei:

kézimunka
kellékek, satupad, szerszámok;

a
sütés eszközei: kötények, formák,

sodrófák:

gyúródeszka,
teknő, malom;

takarítóeszközök,
felnőtt és gyermek

méretben

satupad
1 db., szerszámok: fűrészek, satuk, reszelők 18 db., kalapács
1 db.

sodrófa
8 db., gyúródeszka 27 db., teknő 2 db., kötény gyerekeknek 20
db. , felnőtt kötény db.

diótörő fa 1 db. ,
diódaráló 1 db.

Nevelőmunkát
segítő egyéb eszközök

ESZKÖZ/FELSZERELÉS

MENNYISÉG

MEGJEGYZÉS

Hangszer
pedagógusoknak

Beszerzés alatt

Hangszer gyermekeknek

lant (hárfák) 3
db., metallofon 1 db., hangonkénti metallofon 2 db. csörgők 2
db., ritmusfa 2 db., 1 db. béka

VII
Egészség és Munkavédelmi eszközök

ESZKÖZ/FELSZERELÉS

MENNYISÉG

MEGJEGYZÉS

Mentőláda

1

Gyógyszerszekrény

1

Munkaruha

Beszerzés alatt

Tűzoltó készülék

1

2013.
május 27.

……………………………………. . …………………………………..

Rózsátnevető
Waldorf Óvoda Dél-budai Waldorf Egyesület

Intézményvezető Elnök